Salmos 102

1 Oración de un afligido que desfallece y derrama su angustia ante el Señor. Escucha, Yahvé, mi oración, y llegue a Ti mi clamor.

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

2 No quieras esconderme tu rostro en el día de mi desolación; inclina hacia mí tu oído; apresúrate a atenderme en el día de mi llamado.

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

3 Porque mis días se desvanecen como el humo, y mis huesos arden como fuego.

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

4 Abrasado, como la hierba, se seca mi corazón; me olvido de comer mi pan.

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

5 A fuerza de gemir y llorar se me pega la piel a los huesos.

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

6 Soy como el pelícano del desierto, hecho semejante al búho entre las ruinas.

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

7 No puedo conciliar el sueño, y me lamento como el ave solitaria sobre el tejado:

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

8 Mis enemigos me insultan sin cesar, y los que se enfurecen contra mí, toman mi nombre como imprecación.

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

9 Mi comida es ceniza en vez de pan, y mezclo mi bebida con las lágrimas,

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

10 a causa, de tu indignación y tu furor, porque me arrojaste después de levantarme en alto.

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

11 Mis días son como la sombra que se alarga; y, como la hierba, voy secándome,

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

12 mas Tú, Yahvé, permaneces siempre, y tu Nombre es de generación en generación.

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.

13 Tú te levantarás y serás propicio a Sión, porque tiempo es ya de que te apiades de ella; a llegado la hora.

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

14 Ya tus siervos aman sus piedras, sienten compasión de sus ruinas.

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

15 Así, oh Yahvé, los gentiles reverenciarán tu Nombre, y tu gloria todos los reyes de la tierra,

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

16 porque Yahvé habrá restaurado a Sión, y Él se mostrará en su gloria.

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

17 Se volverá hacia la oración de los despojados, y no despreciará sus ruegos.

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

18 Escríbase esto para la generación venidera, para que el pueblo que va a nacer alabe a Yah.

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

19 Porque Yahvé se habrá inclinado desde su excelso santuario, desde el cielo habrá mirado a la tierra,

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

20 para escuchar el gemido de los cautivos y librar a los destinados a la muerte,

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.

21 a fin de que en Sión sea pregonado el Nombre de Yahvé, y en Jerusalén su alabanza,

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

22 cuando allí se congreguen a una los pueblos y los reinos, para servir a Yahvé.

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

23 Él quebrantó mis fuerzas a medio camino; acortó mis días.

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

24 Y yo clamo: Oh Dios mío, no me quites de esta vida en la mitad de mis días, Tú, cuyos años duran por todas las generaciones.

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.

25 En el principio cimentaste la tierra, y obra de tus manos es el cielo.

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

26 Ellos van pasando, mas Tú permanecerás; todo en ellos se envejece como una vestidura; Tú los mudarás como quien cambia de vestido, y quedarán cambiados.

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

27 Mas Tú eres siempre el mismo, y tus años no tienen fin.

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

28 Los hijos de tus siervos morarán seguros, y su posteridad será estable delante de Ti.

A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.