Proverbios 1
1 Proverbios de Salomón, hijo de David, rey de Israel:
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2 para aprender sabiduría e instrucción, para entender las palabras sensatas;
Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3 para instruirse en la sabiduría, en la justicia, equidad y rectitud;
Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4 para enseñar discernimiento a los sencillos, y a los jóvenes conocimientos y discreción.
Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5 Escuche el sabio y acrecerá en saber. El hombre inteligente adquirirá maestría
Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6 en entender las parábolas y su sentido misterioso, las sentencias de los sabios y sus enigmas.
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7 El temor de Yahvé es el principio de la sabiduría; solo los insensatos desprecian la sabiduría y la doctrina.
Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8 Escucha, hijo mío, la instrucción de tu padre; y no deseches las enseñanzas de tu madre.
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9 Serán una corona de gracia para tu cabeza, un collar para tu cuello.
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10 Hijo mío, si los malvados quieren seducirte, no les des oído;
Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11 si te dicen: “Ven con nosotros; pongamos asechanzas a la vida ajena, tendamos por mero antojo celadas al inocente;
Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
13 y hallaremos preciosas riquezas, henchiremos de despojos nuestras casas.
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
14 Echa tu suerte con nosotros; sea una sola la bolsa de todos nosotros.”
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15 Hijo mío, no sigas sus caminos; aparta tu pie de sus senderos;
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
16 porque sus pies corren al mal, van presurosos a derramar sangre.
Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17 En vano se tiende la red ante los ojos de los pájaros;
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
18 mas ellos arman asechanzas a su propia sangre, traman maquinaciones contra su propia vida.
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19 Tal es la senda de los codiciosos de ganancia, quita la vida a los propios dueños.
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20 La sabiduría clama en las calles, en las plazas levanta su voz;
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
21 llama donde hay más concurso de gente, en las puertas de la ciudad expone su doctrina:
Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
22 ¿Hasta cuándo, oh necios, amaréis la necedad? ¿Hasta cuándo los burladores se deleitarán en burlas, y odiarán los fatuos la sabiduría?
Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
23 Volveos para (oír) mi instrucción, y derramaré sobre vosotros mi espíritu, quiero enseñaros mis palabras.
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24 Os convidé y no respondisteis, tendí mis manos, y nadie prestó atención;
Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25 rechazasteis todos mis consejos, y ningún caso hicisteis de mis amonestaciones.
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26 Por eso también yo me reiré de vuestra calamidad, y me burlaré cuando os sobrevenga el espanto,
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
27 cuando os sobrevenga cual huracán el terror, cuando caiga sobre vosotros, como torbellino, la calamidad, y os acometan la angustia y la tribulación.
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28 Entonces me llamarán, y no les responderé; madrugarán a buscarme, y no me hallarán,
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29 por cuanto aborrecieron la instrucción y abandonaron el temor de Dios,
Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30 no amando mi consejo, y desdeñando mis exhortaciones.
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31 Comerán los frutos de su conducta, y se saciarán de sus propios consejos.
Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
32 Porque la indocilidad lleva a los necios a la muerte, y la prosperidad de los insensatos es causa de su ruina.
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
33 Mas el que me escucha, habitará seguro, y vivirá tranquilo sin temer el mal.
A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
