Job 4
1 Entonces Elifaz temanita tomó la palabra y dijo:
Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
2 “¿Te molestará por ventura si osamos hablarte? Mas ¿quién puede contener las palabras?
ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
3 Mira, tú has enseñado a muchos, y a las manos débiles dabas fuerza.
Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
4 Tus palabras sostenían a los que tropezaban, fortalecías las rodillas que vacilaban.
a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
5 Y ahora que a ti te ha llegado el turno, estás abatido; si Él te toca a ti, quedas turbado.
Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
6 ¿No existe ya tu temor (a Dios), tu confianza, ni esperanza, y la rectitud de tu vida?
Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
7 Recuerda bien si pereció jamás inocente alguno, ¿y dónde han sido exterminados los justos?
Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
8 Por lo que siempre he visto, los que aran la iniquidad y siembran el mal, eso mismo cosechan,
A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
9 Perecen al soplo de Dios, los consume el aliento de su ira.
Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
10 El bramido del león, la voz del rugiente, y los dientes del leoncillo se quiebran.
Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
11 Perece el león por falta de presa, y los cachorros de la leona andan dispersos.
Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
12 En el silencio me llegó una palabra, mi oído solo percibió un murmullo.
De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
13 Agitado por visiones nocturnas, cuando en profundo sueño caen los hombres,
Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
14 se apoderó de mí un susto y espanto que estremeció todos mis huesos.
rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
15 Pasó por delante de mí un espíritu que erizó los pelos de mi cuerpo.
S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
16 Se detuvo, pero no pude conocer su rostro; estaba cual espectro ante mis ojos; y en el silencio oí una voz (que decía):
Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
17 «¿Acaso el hombre es más justo que Dios? ¿el mortal más puro que su Hacedor?»
Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
18 Si Él ni de sus mismos ministros se fía, y aun en sus ángeles descubre faltas,
Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
19 ¿cuánto más en los que habitan en casas de barro, cuyos fundamentos son de polvo y serán roídos (como) por la polilla?
hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
20 De la noche a la mañana son exterminados, perecen para siempre sin que nadie repare en ello.
Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
21 Se les corta el hilo de su (vida); mueren sin sabiduría.
Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
