Job 39
1 “¿Sabes tú el tiempo en que paren las cabras monteses? ¿Observas el parto de las ciervas?
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 ¿Sabes tú los meses de su preñez, y conoces el tiempo de su parto?
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 Se encorvan y echan su cría librándose de sus dolores.
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 Sus crías son robustas, crecen en el campo; se van, y no vuelven a ellas.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 ¿Quién dio libertad al asno montés, y quién soltó las ataduras del onagro,
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 al que di por domicilio el desierto y por morada la tierra salitrosa?
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 Se ríe del tumulto de la ciudad, y no oye los gritos del arriero.
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 Los montes son su lugar de pasto, anda buscando toda yerba verde.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 ¿Querrá servirte acaso el búfalo, pasará la noche junto a tu pesebre?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 ¿Podrás atarlo con coyundas para que abra surcos? ¿Querrá acaso rastrillar los valles detrás de ti?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 ¿Confiarás en él por su gran fuerza, y dejarás a su cuidado tus labores?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 ¿Le fiarás traer a casa tu grano para llenar tu era?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 El avestruz agita alegre las alas; no son alas pías, ni voladoras;
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 pues abandona en tierra sus huevos para calentarlos en el suelo.
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 Olvida que puede pisarlos el pie, y aplastarlos la fiera del campo.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 Es cruel con sus hijos, como si fuesen ajenos; no le preocupa la inutilidad de sus fatigas.
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 Porque Dios le privó de sabiduría, y no le dio parte en la inteligencia.
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 Pero cuando se alza y bate las alas, se burla del caballo y del jinete.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 ¿Das tú al caballo la valentía, y revistes su cuello con la airosa melena?
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 ¿Le enseñas tú a saltar como la langosta, a esparcir terror con su potente relincho?
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 Hiere la tierra, orgulloso de su fuerza, y se lanza al combate,
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 riéndose del miedo; no se acobarda, ni retrocede ante la espada.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 Si oye sobre sí el ruido de la aljaba, el vibrar de la lanza y del dardo,
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 con ímpetu fogoso sorbe la tierra, no deja contenerse al sonido de la trompeta.
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 Cuando suena la trompeta, dice: «¡Adelante!»; huele de lejos la batalla, la voz del mando de los capitanes, y el tumulto del combate.
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 ¿Es acaso por obra tuya que emprende vuelo el gavilán, tendiendo sus alas hacia el sur?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 ¿Es por orden tuya que remonta el águila, y pone su nido en las alturas?
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 Habita en la peña, y tiene su morada en la cima de las rocas más inaccesibles.
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 Allí acecha la presa, desde lejos atisban sus ojos.
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 Sus polluelos chupan la sangre; y doquiera que haya cadáveres se la encuentra.”
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
