Job 19
1 Respondió Job y dijo:
Felele pedig Jób, és monda:
2 “¿Hasta cuándo afligiréis mi alma, y queréis majarme con palabras?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Ya diez veces me habéis insultado, y no os avergonzáis de ultrajarme.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Aunque yo realmente haya errado, soy yo quien pago mi error.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Si queréis alzaros contra mí, alegando en mi desfavor mi oprobio,
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 sabed que es Dios quien me oprime, y me ha envuelto en su red.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 He aquí que alzo el grito por ser oprimido, pero nadie me responde; clamo, pero no hay justicia.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Él ha cerrado mi camino, y no puedo pasar; ha cubierto de tinieblas mis sendas.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Me ha despojado de mi gloria, y de mi cabeza ha quitado la corona.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Me ha arruinado del todo, y perezco; desarraigó, como árbol, mi esperanza.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 Encendió contra mí su ira, y me considera como enemigo suyo.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Vinieron en tropel sus milicias, se abrieron camino contra mí y pusieron sitio a mi tienda.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 A mis hermanos los apartó de mi lado, y mis conocidos se retiraron de mí.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Me dejaron mis parientes, y mis íntimos me han olvidado.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Los que moran en mi casa, y mis criadas me tratan como extraño; pues soy un extranjero a sus ojos.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 Llamo a mi siervo, y no me responde, por más que le ruegue con mi boca.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Mi mujer tiene asco de mi hálito, y para los hijos de mis entrañas no soy más que hediondez.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Me desprecian hasta los niños; si intento levantarme se mofan de mí.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Todos los que eran mis confidentes me aborrecen, y los que yo más amaba se han vuelto contra mí.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Mis huesos se pegan a mi piel y a mi carne, y tan solo me queda la piel de mis dientes.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 ¡Compadeceos de mí, compadeceos de mí, a lo menos vosotros, amigos míos, pues la mano de Dios me ha herido!
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 ¿Por qué me perseguís como Dios, y ni os hartáis de mi carne?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 ¡Oh! que se escribiesen mis palabras y se consignaran en un libro,
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 que con punzón de hierro y con plomo se grabasen en la peña para eterna memoria!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 Mas yo sé que vive mi Redentor, y que al fin se alzará sobre la tierra.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 Después, en mi piel, revestido de este (mi cuerpo) veré a Dios (de nuevo) desde mi carne.
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Yo mismo le veré; le verán mis propios ojos, y no otro; por eso se consumen en mí mis entrañas.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Vosotros diréis entonces: «¿Por qué lo hemos perseguido?» Pues quedará descubierta la justicia de mi causa.
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Temed la espada, porque terribles son las venganzas de la espada; para que sepáis que hay un juicio.”
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
