Job 19
1 Respondió Job y dijo:
Felelt Jób és mondta:
2 “¿Hasta cuándo afligiréis mi alma, y queréis majarme con palabras?
Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
3 Ya diez veces me habéis insultado, y no os avergonzáis de ultrajarme.
Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
4 Aunque yo realmente haya errado, soy yo quien pago mi error.
De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
5 Si queréis alzaros contra mí, alegando en mi desfavor mi oprobio,
Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
6 sabed que es Dios quien me oprime, y me ha envuelto en su red.
tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
7 He aquí que alzo el grito por ser oprimido, pero nadie me responde; clamo, pero no hay justicia.
Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
8 Él ha cerrado mi camino, y no puedo pasar; ha cubierto de tinieblas mis sendas.
Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
9 Me ha despojado de mi gloria, y de mi cabeza ha quitado la corona.
Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
10 Me ha arruinado del todo, y perezco; desarraigó, como árbol, mi esperanza.
Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
11 Encendió contra mí su ira, y me considera como enemigo suyo.
Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
12 Vinieron en tropel sus milicias, se abrieron camino contra mí y pusieron sitio a mi tienda.
Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
13 A mis hermanos los apartó de mi lado, y mis conocidos se retiraron de mí.
Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
14 Me dejaron mis parientes, y mis íntimos me han olvidado.
Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
15 Los que moran en mi casa, y mis criadas me tratan como extraño; pues soy un extranjero a sus ojos.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
16 Llamo a mi siervo, y no me responde, por más que le ruegue con mi boca.
Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
17 Mi mujer tiene asco de mi hálito, y para los hijos de mis entrañas no soy más que hediondez.
Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
18 Me desprecian hasta los niños; si intento levantarme se mofan de mí.
Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
19 Todos los que eran mis confidentes me aborrecen, y los que yo más amaba se han vuelto contra mí.
Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
20 Mis huesos se pegan a mi piel y a mi carne, y tan solo me queda la piel de mis dientes.
Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
21 ¡Compadeceos de mí, compadeceos de mí, a lo menos vosotros, amigos míos, pues la mano de Dios me ha herido!
Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
22 ¿Por qué me perseguís como Dios, y ni os hartáis de mi carne?
Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
23 ¡Oh! que se escribiesen mis palabras y se consignaran en un libro,
Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
24 que con punzón de hierro y con plomo se grabasen en la peña para eterna memoria!
vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
25 Mas yo sé que vive mi Redentor, y que al fin se alzará sobre la tierra.
De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
26 Después, en mi piel, revestido de este (mi cuerpo) veré a Dios (de nuevo) desde mi carne.
S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
27 Yo mismo le veré; le verán mis propios ojos, y no otro; por eso se consumen en mí mis entrañas.
A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
28 Vosotros diréis entonces: «¿Por qué lo hemos perseguido?» Pues quedará descubierta la justicia de mi causa.
Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
29 Temed la espada, porque terribles son las venganzas de la espada; para que sepáis que hay un juicio.”
rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
