Job 17
1 “Mi aliento se agota, mis días se apagan, y (me aguarda) el sepulcro.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 ¿No son mofadores los que me rodean? ¿No veo sin cesar sus provocaciones?
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 (Oh Dios), sé Tú mi fiador; ¿quién podría entonces apretarme?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Pues cerraste su corazón a la sabiduría; no permitas que se ensalcen.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 Prometen la presa a sus amigos, en tanto se consumirán los ojos de sus mismos hijos.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 Soy la fábula de las gentes, y como un hombre a quien se escupe en la cara.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Mis ojos pierden la vista a causa de aflicción, y mis miembros todos no son más que una sombra.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Los rectos se pasman de ello, y el inocente se alza contra el impío.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 Con todo, el justo sigue su camino, y el que tiene limpias las manos se hace cada vez más fuerte.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 Vosotros, volved todos, venid aquí, que no hallaré entre vosotros un solo sabio.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 Pasaron mis días, están desbaratados mis proyectos, los deseos de mi corazón.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 Me convierten la noche en día, y en medio de las tinieblas (dicen) que la luz está cerca.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 A la fosa he dicho: «Tú eres mi padre»; y a los gusanos: «¡Mi madre y mis hermanos!»
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 ¿Dónde, pues, está mi esperanza? Mi dicha, ¿quién la verá?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
