Job 16
1 Respondió Job y dijo:
Felele pedig Jób, és monda:
2 “Muchas cosas como estas he oído ya. Consoladores molestos sois todos.
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 ¿Cuándo tendrán fin estas palabras de viento? ¿O qué te incita a responder así?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 Yo podría hablar como vosotros, si estuvierais en mi lugar. Os dirigiría un montón de palabras, y menearía contra vosotros mi cabeza.
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 Os alentaría con mi boca, y os consolaría con el movimiento de mis labios.
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 Mas ahora, aunque hablo, no se mitiga mi dolor, y si callo, ¿acaso por eso se aleja de mí?
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 Ahora se han agotado mis fuerzas; Tú has destruido toda mi familia.
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 Me has asido y esto es un testimonio (contra mí); se levanta contra mí mi flacura, acusándome cara a cara.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 Su ira me despedaza y me persigue; rechina contra mí sus dientes; enemigo mío, aguza sus ojos contra mí.
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 Han abierto contra mí su boca; me insultan, me hieren en las mejillas; a una se han coaligado contra mí.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 Dios me ha entregado al perverso, me ha arrojado en manos de malvados.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 Vivía yo en paz, pero Él me sacudió; me asió por la cerviz, me hizo trizas, y me eligió por blanco suyo.
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 Me rodean arqueros, traspasa mis riñones sin piedad y derrama por tierra mi hiel.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 Me inflige herida sobre herida, corre contra mí cual gigante.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 He cosido un saco sobre mi piel, he revuelto en el polvo mi rostro.
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 Mi cara está hinchada de tanto llorar, y la sombra de la muerte cubre mis párpados,
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 aunque no hay injusticia en mí y mi oración es pura.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 ¡Tierra, no cubras mi sangre, y no sofoques en tu seno mi clamor!
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 Aún hay un testigo mío en el cielo, en lo alto reside el que da testimonio en mi favor.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 Mis amigos me escarnecen, mas mis ojos buscan llorando a Dios.
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 ¡Ojalá que hubiera juez entre el hombre y Dios, así como lo hay entre el hijo del hombre y su prójimo.
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 El número de mis años se va pasando, y el camino que sigo no tiene vuelta.”
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
