Job 13

1 “Todo esto lo han visto mis ojos; mis oídos lo han oído y lo comprendieron.

Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.

2 Lo que vosotros sabéis, lo sé yo también, no soy inferior a vosotros.

Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.

3 Mas quiero hablar con el Todopoderoso, mi anhelo es discutir con Dios.

Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.

4 Vosotros fraguáis mentiras; sois médicos inútiles todos.

Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.

5 Callaos, por fin; que os será reputado por sabiduría.

Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!

6 Oíd, por favor, mi defensa y prestad atención a las razones que alega mi boca.

Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.

7 ¿Queréis acaso hablar falsedades en favor de Dios, decir mentiras en obsequio suyo?

Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?

8 ¿Pretendéis prestarle favores, patrocinar la causa de Dios?

Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?

9 ¿Os sería grato que Él os sondease, o pensáis engañarlo como se engaña a un hombre?

Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?

10 Os reprenderá sin falta, si solapadamente sois parciales.

Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.

11 ¿No os causa miedo su majestad? ¿No caerá sobre vosotros su espanto?

Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?

12 Vuestros argumentos son necedades, y vuestras fortalezas, fortalezas de barro.

Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.

13 Callaos, que yo hablaré; venga sobre mí lo que viniere.

Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!

14 Sea lo que fuere, tomaré mi carne entre mis dientes, y pondré mi alma en mi mano.

Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.

15 Aunque Él me matase y yo nada tuviese que esperar, defendería ante Él mi conducta.

Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.

16 Al fin Él mismo me defenderá; porque el impío no puede comparecer en su presencia.

Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.

17 Escuchad atentamente mi palabra, mis argumentos os penetren el oído.

Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.

18 Tengo bien preparada (mi) causa, y sé que seré justificado.

Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.

19 ¿Quién quiere litigar conmigo? pues si yo callara, me moriría.

Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.

20 Solo dos cosas alejes de mí; y no me esconderé de tu presencia:

Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:

21 que retires de mí tu mano, y no me espanten más tus terrores.

Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;

22 Luego llama, y yo contestaré; o hablaré yo, y Tú me respondes.

aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.

23 ¿Cuántos son mis delitos y pecados? Dime mis faltas y transgresiones.

Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!

24 ¿Por qué ocultas tu rostro, y me tienes por enemigo tuyo?

Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?

25 ¿Quieres aterrar una hoja que lleva el viento, perseguir una paja reseca?

Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?

26 Porque decretas contra mí penas tan amargas, y me imputas las faltas de mi mocedad.

Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;

27 Pones mis pies en el cepo, observas todos mis pasos y acechas las plantas de mis pies.

és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.

28 Me consumo como un (leño) carcomido, como ropa roída por la polilla.”

És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett: