Job 12
1 Respondió Job y dijo:
Felele erre Jób, és monda:
2 “De veras, vosotros sois hombres, y con vosotros morirá la sabiduría.
Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
3 También yo tengo seso como vosotros; ninguna ventaja tenéis sobre mí; ¿y quién no sabe lo que decís?
Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
4 ¡Ludibrio soy de mis amigos! ¡Yo, que clamaba a Dios, y Él le respondía! ¡Yo, el recto e inocente, ahora objeto de oprobio!
Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
5 ¡Ignominia al que sufre! —así piensa el que vive sin cuidados—. ¡Caiga desprecio sobre aquel cuyo pie resbala!
A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.
6 Las guaridas de los salteadores gozan de paz, seguros están los que irritan a Dios; a ellos Dios se lo otorga (todo).
A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.
7 Pregunta, te ruego, a las bestias, y ellas te enseñarán, a las aves del cielo, y te lo dirán;
Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
8 o habla con la tierra, y ella te instruirá; te lo contarán los peces del mar.
Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
9 ¿Quién de todos estos seres no sabe que la mano de Yahvé ha hecho (todas) las cosas?
Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
10 En su mano está el alma de todo viviente, y el soplo de toda carne humana.
A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
11 ¿No se ha hecho el oído para discernir las palabras; el paladar para gustar los manjares?
Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
12 En los ancianos reside la sabiduría, y en la larga vida la prudencia;
A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
13 con Él, empero, están la sabiduría y el poder, suyo es el consejo y suya la inteligencia.
Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14 Lo que Él derriba, no será reedificado; si Él encierra al hombre, no hay quien lo libre.
Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.
15 Si detiene las aguas, estas se secan; si las suelta, devastan la tierra.
Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
16 En Él están el poder y el saber, suyos son el engañado y el que engaña.
Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
17 Él hace andar a los consejeros privados (de consejo), y entontece a los jueces.
A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
18 Él quita a los reyes la faja, y les ciñe los lomos, con una soga.
A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
19 Hace andar a los sacerdotes descalzos, y a los grandes derriba.
A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
20 Quita el habla a los más respetados, y a los ancianos los priva del juicio.
Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.
21 Vacía desprecio sobre los príncipes, y afloja el cinto de los fuertes.
Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
22 Descubre lo oculto en las tinieblas, y saca a luz la sombra de la muerte.
Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
23 Da prosperidad a los pueblos y los destruye, dilata a las naciones, y las reduce.
Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
24 Quita la inteligencia a los príncipes de los pueblos de la tierra, y los hace vagar por un desierto sin camino;
Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.
25 andan a tientas en tinieblas, sin tener luz; Él los hace errar como a embriagados.”
És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.
