Psalmi 77

1 Načelniku godbe, naslednikov Idutunskih; psalm Asafov. Glas moj gre do Boga, ko zavpijem; glas moj do Boga, da nagne uho k meni.

a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.

2 Ob času stiske svoje iščem Gospoda; roka moja je ponoči polita neprestano, duša moja se brani pripustiti tolažbo.

Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.

3 Spominjam se Boga, ko trepetam in stokam; premišljam, ko duh moj omaguje presilno.

Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.

4 Ko mi ne daš zatisniti očî, zbegan sem, tako da povedati ne morem.

Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.

5 Čase premišljujem starodavne, prejšnjih vekov leta.

Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.

6 Spominjam se godbe svoje ponočnje; v srci svojem premišljam, in duh moj preiskuje govoreč:

Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:

7 Ali bi vekomaj zametal Gospod; ali ne bode dalje dobrovoljen?

Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?

8 Ali bi vekomaj opešala milost njegova; konec bilo govora od roda do roda?

Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?

9 Ali bi bil pozabil Bog mogočni deliti milost; ali bi zapiral v jezi usmiljenje svoje?

Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.

10 Slednjič pravim: To me slabi, ko se je izpremenila Najvišjega desnica.

Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.

11 Spominjal so bodem dejanj Gospodovih; dà, spominjal se bodem od starodavnosti vseh čudežev tvojih.

Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;

12 In premišljal bodem vsakatero délo tvoje; o dejanjih tvojih bodem pripovedoval:

elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.

13 O Bog, v svetosti je steza tvoja, kdo je Bog mogočni kakor Bog?

Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?

14 Ti, o Bog mogočni, čudoviti, pokazal si moč svojo na narodih.

Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.

15 Rešil si z roko ljudstvo svoje, sinove Jakobove, tudi Jožefa.

Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.

16 Videle so te vode, Bog, videle so te vode in se tresle, dà, potresla so se brezna.

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.

17 Izlili so oblaki vode, glas so zagnali gornji oblaki; priletele so tudi pušice tvoje.

Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;

18 Bobnel je grom tvoj v tistem krogu, razsvetljali so bliski vesoljni svet; potresla se je zemlja in trepetala.

hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.

19 Skozi morje pot tvoja, in steza tvoja skozi prostorne vode, kjer sledovi tvoji niso znani,

Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.

20 Vodil si kakor čedo ljudstvo svoje, po Mojzu in Aronu.

Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.