Psalmi 72
1 Za Salomona: Bog, sodbe svoje kralju daj in pravico svojo sinu kraljevemu.
Salamoné. Isten, a te ítéletidet add a királynak, és a te igazságodat a király fiának.
2 Sodi naj ljudstvo tvoje pravično, in uboge tvoje po pravici.
Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal.
3 Mir naj ljudstvu gore rodé, in griči zavoljo pravice.
Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot.
4 Rešil bode ljudstva siromake, otél ubogih sinove, a zdrobil zatiralca.
Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szűkölködőnek fiain, és törje össze az erőszakoskodót.
5 Čestili te bodejo, dokler bode solnce, in dokler bode trajal mesec do večnega róda.
Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékről nemzedékre.
6 Kakor ko pride dež nad travo pokošeno, ko deževje, moča zemlji,
Szálljon alá, mint eső a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet.
7 Bode v cvetu o času njegovem pravični, in mirú obilost, dokler da ne bode meseca.
Virágozzék az ő idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold.
8 In gospodoval bode od morja do morja in od reke do mej zemljé.
És uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig, és a nagy folyamtól a föld határáig.
9 Pred njim se bodo klanjali in čestili ga tujci; in prah bodejo lizali sovražniki njegovi.
Boruljanak le előtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.
10 Kralji morski in otočani nosili mu bodejo darí; kralji iz Sabeje in Sabe prinesó mu darilo.
Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé.
11 Dâ, klanjali se bodo vsi kralji; vsi narodi mu bodejo služili.
Hajoljanak meg előtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki.
12 Ker rešil bode ljudstvo vpijoče, in ubozega, kateremu ne bode pomočnika.
Mert megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, a kinek nincs segítője.
13 Prizanašal bode siromaku in potrebnemu, in duše potrebnih bode rešil.
Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők lelkét megszabadítja;
14 Zvijače in silovitosti bode otél njih dušo; tako draga je njih kri v očeh njegovih.
Az elnyomástól és erőszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az ő szemében.
15 Torej, dokler bode živel, dajal mu bode zlata Sabejskega, in prosil bode zanj neprestano, ves dan ga blagoslavljal.
És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden napon.
16 Kjer bode peščica pšenice na zemlji, na vrhu gorâ, majal se bode kakor Libanon sad njegov, in cveli bodejo meščani kakor trava zemeljska.
Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve.
17 Imé njegovo bode vekomaj; dokler bode solnce, poganjalo bode ime njegovo; in blagoslavljajoč se v njem bodo ga blagrovali vsi narodi.
Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják őt.
18 Slava Gospodu, Bogu, Izraelovemu, kateri sam dela čuda.
Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül!
19 In blagoslovljeno ime slave njegove vekomaj, in slave njegove naj se napolni vsa zemlja; zgôdi se, in zgôdi se!
Áldott legyen az ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld. Ámen! Ámen!
20 Konec je molitev Davidovih, sina Izajevega.
Itt végződnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.
