< Luka 1 >

1 Ko so mnogi jeli opisovati rečí, ktere so popolnoma gotove med nami,
Mivel sokan kezdték már rendszeresen megírni azoknak az eseményeknek elbeszélését, amelyek nálunk beteljesedtek,
2 Kakor so nam izročili, kteri so od začetka sami videli in so služabniki besede bili:
úgy, amint ránk hagyták azokat, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének,
3 Namenil sem tudi jaz, ki sem vse od začetka na tanko pozvedel, po vrsti pisati tebi, častiti Teofil!
jónak láttam magam is, aki eleitől fogva mindennek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszeresen írjak neked, jó Teofilus,
4 Da spoznaš gotovost rečî, kterih si se naučil.
hogy megtudd azoknak a dolgoknak megbízhatóságát, amelyekre tanítottak.
5 Bil je v dnéh Heroda kralja Judejskega neki duhoven po imenu Zaharija, od reda Abijevega; in žena njegova od hčeri Aronovih, in ime jej je bilo Elizabeta.
Heródesnek, Júdea királyának idejében volt egy Zakariás nevű pap, az Abija rendjéből. Felesége pedig Áron leányai közül való volt, és annak neve: Erzsébet.
6 Bila sta pa oba pravična pred Bogom, in živela sta po vseh zapovedih in ustavah Gospodovih brez madeža.
Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsolatai és rendelései szerint.
7 In nista imela otrók, ker je bila Elizabeta nerodovitna, in oba sta se bila uže postarala.
Nem volt nekik gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és mindketten már idős emberek voltak.
8 Zgodí se pa, ko je po vrsti reda svojega služil pred Bogom,
Történt pedig, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt,
9 Po navadi duhovstva zadene ga opravilo, naj vnide v tempelj Gospodov, da pokadí.
a papi tiszt szokása szerint rá került a sor, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot.
10 In vsa množiča ljudstva je bila zunej, in molila je v čas kajenja.
A nép egész sokasága kint imádkozott a füstölőáldozat idején.
11 Prikaže pa mu se angelj Gospodov, stoječ na desnej strani kadilnega oltarja.
Neki pedig megjelent az Úr angyala, megállt a füstölőoltár jobb oldalán.
12 In Zaharija se ustraši, ko ga ugleda, in groza ga obide.
Láttára megrettent Zakariás, és félelem szállta meg.
13 Angelj mu pa reče: Ne boj se, Zaharija! kajti uslišana je molitev tvoja, in žena tvoja Elizabeta ti bo rodila sina, in imenuj ime njegovo Janez.
Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Zakariás, mert meghallgatásra talált a te könyörgésed, és feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak.
14 In bo ti na radost in na veselje, in veliko se jih bo rojstvu njegovemu radovalo.
Ő örömödre és vigasságodra lesz, és sokan fognak örülni születésének,
15 Kajti velik bo pred Gospodom; in vina in močne pijače ne bo pil, in napolnil se bo Duha svetega še v telesu matere svoje.
mert nagy lesz ő az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel.
16 In veliko sinov Izraelskih bo obrnil h Gospodu Bogu njih.
És Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17 In on pojde pred njim z duhom in močjó Elijevo, da obrne srca očetov k otrokom, in nevernike k razumnosti pravičnih: da pripravi Gospodu ljudstvo gotovo.
És maga is Isten előtt fog járni Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy az Úr számára felkészítse a népet.“
18 Pa reče Zaharija angelju: Po čem bom poznal to? kajti jaz sem star, in žena moja se je postarala.
Zakariás ezt mondta az angyalnak: „Miből tudhatom ezt meg? Mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.“
19 In odgovarjajoč angelj, reče mu: Jaz sem Gabrijel, ki stojim pred Bogom, in poslan sem, naj s teboj govorim, in ti to veselje oznanim.
Az angyal így válaszolt neki: „Én vagyok Gábriel, aki Isten előtt állok. Ő küldött engem, hogy beszéljek veled, és ezt az örömhírt meghozzam neked.
20 In glej, mutast boš in ne boš mogel govoriti do dné, ko se bo to zgodilo; ker nisi veroval besedam mojim, ktere se bodo izpolnile o svojem času.
Íme, megnémulsz, és nem szólhatsz addig a napig, amelyen ezek megtörténnek, mert nem hittél az én beszédemnek, amelyek majd beteljesednek a maguk idejében.“
21 In čakalo je ljudstvo Zaharija; in čudili so se, da se tako dolgo mudí v tempeljnu.
A nép pedig várta Zakariást, és csodálkozott, hogy a templomban késlekedik.
22 Ko pa izide, ni jim mogel govoriti? in spoznajo, da je videl prikazen v tempeljnu: in on jim je pomigaval, in ostal je mutast.
Amikor kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és ebből megértették, hogy látomást látott a templomban, mert csak integetett nekik, és néma maradt.
23 In zgodí se, ko se izpolnijo dnevi službe njegove, odide na dom svoj.
És történt, hogy amikor leteltek szolgálatának napjai, elment haza.
24 A po teh dnéh je Elizabeta žena njegova spočela, in skrivala se je pet mesecev, govoreč:
E napok után felesége, Erzsébet fogant méhében, és öt hónapra elrejtőzött, és ezt mondta:
25 Tako mi je storil Gospod v dnéh, ko se je ozrl na me, da odvzeme oponos moj med ljudmí.
„Így cselekedett velem az Úr azokban a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.“
26 A šesti mesec pošlje Bog angelja Gabrijela v mesto Galilejsko, kteremu je ime Nazaret,
A hatodik hónapban Isten elküldte Gábriel angyalt Galileának Názáret nevű városába
27 K devici zaročenej možu, kteremu je bilo ime Jožef, iz hiše Davidove; in devici je bilo ime Marija.
egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfinak volt a jegyese. A szűznek Mária volt a neve.
28 In angelj vnide k njej, in reče: Zdrava, z milostjo obdarovana! Gospod je s teboj; blagoslovljena si ti med ženami.
És az angyal bement hozzá, és ezt mondta: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van!“
29 Ona pa, ko ga ugleda, prestraši se od besede njegove, in premišljevala je, kakošen bi bil ta pozdrav.
Ő pedig megdöbbent ezekre a szavakra, és elgondolkozott, hogy milyen köszöntés ez.
30 Pa jej angelj reče; Ne boj se, Marija! našla si namreč milost pri Bogu.
Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél!
31 In glej, spočela boš v telesu, in rodila boš sina, in imenuj ime njegovo Jezus.
Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.
32 Ta bo velik, in imenoval se bo sin najvišega; in dal mu bo Gospod Bog prestol Davida očeta njegovega,
Ő nagy lesz, és a Magasságos Fiának nevezik, és neki adja az Úr Isten Dávidnak, az Ő atyjának királyi székét.
33 In kraljeval bo v hiši Jakobovej vekomaj, in kraljestvu njegovemu ne bo konca. (aiōn g165)
És uralkodik a Jákób házán örökké, és az Ő királyságának nem lesz vége!“ (aiōn g165)
34 Marija pa reče angelju: Kako bo to, ko moža ne poznam?
Mária ezt mondta az angyalnak: „Hogyan lesz ez, hiszen nincs férjem?“
35 In odgovarjajoč angelj, reče jej; Sveti Duh bo prišel na te, in moč najvišega te bo obsenčila; za to se bo sveto, ktero se bo rodilo iz tebe, imenovalo sin Božji.
Így válaszolt neki az angyal: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért aki születik, Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.
36 In glej, Elizabeta teta tvoja, tudi ona je spočela sina v starosti svojej; in ta mesec jej je šesti, njej, ki jo imenujejo nerodovitno:
Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapban van az, akit meddőnek mondtak,
37 Ker ne bo nobene besede pri Bogu, ktera se ne bi mogla izpolniti.
mert Istennél semmi sem lehetetlen.“
38 Marija pa reče: Glej, dekla sem Gospodova; zgôdi mi se po besedi tvojej. In angelj odide od nje.
Mária ezt mondta: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen úgy, ahogy mondtad.“És akkor elment tőle az angyal.
39 Vstavši pa Marija v té dni, odide jadrno na gorenjo stran v mesto Judovo.
Azokban a napokban útra kelt Mária, és nagy sietséggel a hegyvidékre, Júda egyik városába ment.
40 In vnide v hišo Zaharijevo, in pozdravi Elizabeto.
Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
41 In zgodí se, ko sliši Elizabeta pozdrav Marijin, zaigra dete v telesu njenem; in Elizabeta se napolni Duha svetega,
És történt, hogy amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, a magzat megmozdult méhében, és Erzsébet megtelt Szentlélekkel,
42 In zavpije z močnim glasom, in reče: Blagoslovljena si ti med ženami, in blagoslovljen je sad telesa tvojega.
és hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
43 In odkod meni to, da je prišla mati Gospoda mojega k meni?
De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?
44 Kajti glej, ko je prišel glas pozdrava tvojega v ušesa moja, zaigralo je dete radostno v telesu mojem.
Mert íme, amikor köszöntésed szava eljutott fülembe, a magzat ujjongva megmozdult méhemben.
45 In blagor jej, ktera je verovala; kajti zgodilo se bo, kar jej je rekel Gospod.
És boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr neki mondott.“
46 Pa reče Marija: Duša moja poveličuje Gospoda,
Akkor Mária ezt mondta: „Magasztalja az én lelkem az Urat,
47 In duh moj se je oveselil v Bogu, zveličarji mojem:
és örvendez az én lelkem megtartó Istenemben.
48 Da se je ozrl na ponižanje dekle svoje. Kajti glej, odslej me bodo blagrovali vsi rodovi:
Mert rátekintett szolgálóleányának alázatos állapotára, mert íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék.
49 Ker mi je storil velike rečí on, ki je mogočen, in ime njegovo sveto;
Mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas, és szent az ő neve.
50 In usmiljenje njegovo od roda do roda tistim, kteri se ga bojé.
És irgalma nemzedékről nemzedékre van azokon, akik őt félik.
51 Pokazal je moč z roko svojo: razkropil je ošabne v mislih srca njih;
Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.
52 Vrgel je mogočne s prestola, in povišal je ponižne.
Hatalmasokat döntött le trónjaikról, és felmagasztalta az alázatosokat.
53 Lačne je napolnil z blagom, in bogate je odpravil prazne.
Éhezőket látott el javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
54 Sprejel je Izraela hlapca svojega, da se spomene usmiljenja svojega.
Felkarolta Izraelnek, az ő szolgájának ügyét, mert megemlékezett irgalmasságáról
55 (Kakor je govoril očetom našim, ) Abrahamu in semenu njegovemu na vekomaj. (aiōn g165)
Ábrahám és utódai iránt örökké – amint megmondta atyáinknak.“ (aiōn g165)
56 Prebila je pa Marija ž njo kake tri mesece; in vrne se na dom svoj.
Mária Erzsébettel maradt három hónapig, aztán hazament.
57 A Elizabeti se izpolni čas, da porodí, in rodí sina.
Amikor eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.
58 In sosedje in sorodniki njeni zaslišijo, da je pokazal Gospod veliko usmiljenje svoje na njej; in radovali so se ž njo.
És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr kegyelmesen cselekedett vele, együtt örültek vele.
59 In zgodí se osmi dan, da pridejo deteta obrezovat; in klicali so ga po imenu očeta njegovega, Zaharija.
És történt a nyolcadik napon, eljöttek körülmetélni a gyermeket, és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarták őt nevezni.
60 Ali odgovarjajoč mati njegova, reče: Ne, nego imenoval se bo Janez.
Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: „Nem, hanem János legyen a neve.“
61 In rekó jej: Nikogar ni v rodovini tvojej, da bi mu bilo tako ime.
És ezt mondták neki: „De hiszen senki sincs rokonságodban, akit így hívnának.“
62 In pomigavali so očetu njegovemu, kako hoče, da bi ga imenovali.
És intettek atyjának, hogy hogyan akarja nevezni.
63 In izprosivši tablico, napiše, govoreč: Janez mu je ime. In vsi se začudijo.
Ő pedig egy táblát kért, és ezt írta rá: „János a neve.“Erre mindenki elcsodálkozott.
64 In odprla so se usta njegova pri tej priči in jezik njegov, in govoril je, hvaleč Boga.
És egyszerre megnyílt szája és nyelve, és beszélt, és áldotta Istent.
65 In strah obide vse njih sosede; in po vsej gorenjej Judeji se razglasé vse te reči.
Félelem szállta meg a szomszédokat, és Júdea egész hegyvidékén elhíresztelték mindezeket.
66 In vsi, kteri jih slišijo, položé jih v srce svoje, govoreč: Kaj neki bo iz tega otroka? In roka Gospodova je bila ž njim.
Akik meghallották, szívükbe vésték, és ezt mondták: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?“Az Úr keze vele volt.
67 In Zaharija oče njegov se napolni Duha svetega, in prerokuje, govoreč:
Zakariás, az ő atyja megtelt Szentlélekkel, és így prófétált:
68 Blagoslovljen Gospod Bog Izraelov, da je obiskal in odrešil ljudstvo svoje;
„Áldott az Úr, Izrael Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az Ő népét,
69 In nam povzdignil rog zveličanja v hiši Davida hlapca svojega,
és erős üdvözítőt támasztott nekünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,
70 (Kakor je govoril z ustmi svetih prerokov svojih, ki so bili od nekedaj: ) (aiōn g165)
amint szólott a szent prófétáinak szája által örök időktől fogva, (aiōn g165)
71 Da nas bo rešil sovražnikov naših in iz rok vseh, kteri nas mrzé:
hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek;
72 Da storí usmiljenje očetom našim, in se spomene svete zaveze svoje,
hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,
73 Prisege, ktero je prisegel Abrahamu očetu našemu, da nam bo dal,
az esküről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk,
74 Da mu, rešeni iz rok sovražnikov svojih, brez straha služimo,
hogy megszabadulva ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk Neki,
75 V svetosti in pravičnosti pred njim vse svoje žive dní.
szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.
76 In ti, otrok, imenoval se boš prerok najvišega; kajti šel boš pred obličjem Gospodovim, da mu pripraviš pot;
Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy útjait előkészítsd,
77 In daš razum zveličanja ljudstvu njegovemu za odpuščanje njih grehov,
és az üdvösség ismeretére megtanítsd az ő népét a bűnök bocsánatával,
78 Po prisrčnem usmiljenji Boga našega, po kterem nas je obiskal vzhod z vižave:
a mi Istenünknek nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,
79 Da obsije tiste, kteri sedé v temi in smrtnej senci; da naravná noge naše na pot mirú.
hogy világítson azoknak, akik a halál árnyékában ülnek, és igazgassa lábunkat a békesség útjára.“
80 A dete je rastlo in se krepčalo v duhu; in bilo je v puščavah do dné, ko se pokaže Izraelu.
A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt egészen addig a napig, amelyen nyilvánosan föl nem lépett Izraelben.

< Luka 1 >