Psalmi 88
1 Oh Gospod Bog, rešitev moje duše, pred teboj sem klical dan in noč.
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 Naj moja molitev pride predte, svoje uho nagni k mojemu klicu,
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 Prištet sem s tistimi, ki gredo dol v jamo. Sem kakor človek, ki nima moči.
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 Svoboden med mrtvimi, kakor umorjeni, ki ležijo v grobu, ki se jih ne spominjaš več in so iztrebljeni iz tvoje roke.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 Položil si me v najglobljo jamo, v temo, v globine.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Tvoj bes trdno leži na meni in prizadel si me z vsemi svojimi valovi. (Sela)
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 Mojega znanca si postavil daleč od mene, njim si me naredil [za] ogabnost; zaprt sem in ne morem priti ven.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 Moje oko žaluje zaradi stiske; Gospod, vsak dan sem klical k tebi, svoje roke sem iztegoval k tebi.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 Hočeš mrtvim pokazati čudeže? Mar bodo mrtvi vstali in te hvalili? (Sela)
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 Bo tvoja ljubeča skrbnost oznanjena v grobu? Ali tvoja zvestoba v propadu?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 Bodo tvoji čudeži spoznani v temi? In tvoja pravičnost v deželi pozabljivosti?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 Toda jaz sem klical k tebi, oh Gospod in zjutraj te bo moja molitev prestregla.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 Gospod, zakaj zavračaš mojo dušo? Zakaj skrivaš svoj obraz pred menoj?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 Prizadet sem in od svoje mladosti pripravljen umreti; medtem ko trpim tvoje strahote, sem raztresen.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Tvoj kruti bes gre prek mene, tvoje strahote so me uničile.
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 Vsak dan so prišli okoli mene kakor voda, skupaj so me obkrožali.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 Ljubega in prijatelja si postavil daleč od mene in mojega znanca v temo.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
