Psalmi 77
1 S svojim glasom sem klical k Bogu, celó s svojim glasom k Bogu in mi je prisluhnil.
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
2 Na dan svoje stiske sem iskal Gospoda. Moja vnetja so se gnojila ponoči in niso odnehala. Moja duša je odklanjala, da bi bila potolažena.
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
3 Spomnil sem se Boga in bil vznemirjen. Pritoževal sem se in moj duh je bil nadvladan. (Sela)
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
4 Moje oči držiš budne. Tako sem vznemirjen, da ne morem govoriti.
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
5 Preudarjal sem [o] dneh iz davnine, letih starodavnih časov.
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
6 Spominjam se svoje pesmi ponoči. Posvetujem se s svojim lastnim srcem in moj duh je storil marljivo preiskavo.
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
7 ›Ali bo Gospod za vedno zavračal ali ne bo več naklonjen?
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
8 Je njegovo usmiljenje popolnoma odšlo za vedno? Ali njegova obljuba odpove na vékomaj?
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
9 Je Bog pozabil biti milostljiv? Ali je v jezi zaprl svoja nežna usmiljenja?‹ (Sela)
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
10 Rekel sem: »To je moja šibkost, toda spominjal se bom let desnice Najvišjega.«
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
11 Spominjal se bom Gospodovih del. Zagotovo se bom spominjal tvojih čudežev od davnine.
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
12 Premišljeval bom tudi o vsem tvojem delu in govoril o tvojih dejanjih.
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
13 Tvoja pot, oh Bog, je v svetišču. Kdo je tako velik Bog kakor naš Bog?
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
14 Ti si Bog, ki dela čudeže. Med ljudstvom si oznanil svojo moč.
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
15 S svojim laktom si odkupil svoje ljudstvo, Jakobove in Jožefove sinove. (Sela)
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
16 Vode so te videle, oh Bog, vode so te videle, bile so prestrašene. Tudi globine so bile vznemirjene.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
17 Oblaki so izlivali vodo, nebo je pošiljalo zvok, tudi tvoje puščice so šle daleč.
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
18 Zvok tvojega groma je bil na nebu, bliski so razsvetljevali zemeljski [krog], zemlja je trepetala in se tresla.
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
19 Tvoja pot je na morju in tvoja steza v velikih vodah in tvoje stopinje niso znane.
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
20 Svoje ljudstvo vodiš kakor trop z Mojzesovo in Aronovo roko.
Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
