Psalmi 50
1 Mogočen Bog, celó Gospod, je spregovoril in poklical zemljo od sončnega vzhoda do njegovega zahoda.
Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2 S Siona, popolne lepote, je zasijal Bog.
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3 Naš Bog bo prišel in ne bo molčal. Ogenj bo požiral pred njim in okoli njega bo zelo viharno.
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4 Klical bo k nebesom od zgoraj in k zemlji, da bo lahko sodil svoje ljudstvo.
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5 »Zberite k meni moje svete, tiste, ki so z žrtvijo sklenili zavezo z menoj.«
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6 Nebesa bodo oznanjala njegovo pravičnost, kajti sam Bog je sodnik. (Sela)
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
7 »Poslušaj, oh moje ljudstvo in govoril bom, oh Izrael in pričeval bom zoper tebe. Jaz sem Bog, celó tvoj Bog.
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8 Ne bom te grajal zaradi tvojih klavnih daritev ali tvojih žgalnih daritev, da so bile nenehno pred menoj.
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9 Iz tvoje hiše ne bom vzel nobenega bikca niti kozlov iz tvojih staj.
De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10 Kajti vsaka gozdna žival je moja in živina na tisočêrih hribih.
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11 Poznam vso gorsko perjad in divje poljske živali so moje.
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12 Če bi bil lačen, ti ne bi povedal, kajti zemeljski [krog] je moj in njegova polnost.
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13 Mar bom jedel meso bikov ali pil kri koz?
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14 Bogu daruj zahvaljevanje in svoje zaobljube izpolni Najvišjemu.
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15 Obrni se k meni v dnevu stiske, osvobodil te bom in ti me boš proslavil.«
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16 Toda zlobnemu Bog govori: »Kaj delaš, da oznanjaš moje zakone ali da v svoja usta jemlješ mojo zavezo?
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17 Ker sovražiš poučevanje in moje besede zavračaš za seboj.
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18 Ko vidiš tatu, se strinjaš z njim in si postal soudeleženec z zakonolomci.
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19 Svoja usta izročaš v zlo in tvoj jezik snuje prevaro.
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20 Sediš in govoriš zoper svojega brata, obrekuješ sina svoje matere.
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21 Te stvari si storil, jaz pa sem molčal. Mislil si, da sem bil povsem takšen kakor ti. Toda grajal te bom in jih v vrsti postavil pred tvoje oči.
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22 Torej preudarite to, vi, ki pozabljate Boga, da vas ne bom raztrgal na koščke in nikogar ne bo, da osvobodi.
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23 Kdorkoli daruje hvalo, me poveličuje in tistemu, ki pravilno ureja svoje vedênje, bom pokazal Božjo rešitev duše.«
A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
