Psalmi 4
1 Poslušaj me, kadar kličem, oh Bog moje pravičnosti. Osvobodil si me, ko sem bil v stiski, usmili se me in usliši mojo molitev.
A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól. Mikor fölkiáltok: hallgass meg, igazságom Istene; a szorúltságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat!
2 Oh vi človeški sinovi, doklej boste mojo slavo spreminjali v sramoto? Kako dolgo boste ljubili prazne reči in iskali laž? (Sela)
Emberfiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla.
3 Toda vedite, da je Gospod zase oddvojil tistega, ki je bogaboječ. Gospod bo slišal, kadar kličem k njemu.
Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá.
4 Stoj v strahospoštovanju in ne greši. Na svoji postelji se posvetuj s svojim lastnim srcem in miruj. (Sela)
Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőkelyeteken s csillapodjatok! Széla.
5 Daruj klavne daritve pravičnosti in svoje trdno upanje položi v Gospoda.
Áldozzatok igaz áldozatokat, s bizzatok az Örökkévalóban!
6 Mnogi so, ki pravijo: »Kdo nam bo pokazal karkoli dobrega?« Gospod, dvigni nad nami svetlobo svojega obličja.
Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arczod világosságát, Örökkévaló!
7 V moje srce si položil veselje, več kot v času, ko je naraslo njihovo žito in njihovo vino.
Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak.
8 V miru se bom ulegel in spal. Kajti samo ti, Gospod, mi daješ prebivati na varnem.
Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.
