Psalmi 35
1 Zagovarjaj mojo pravdo, oh Gospod, s temi, ki se prepirajo z menoj. Bori se zoper te, ki se borijo zoper mene.
Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
2 Zgrabi za ščit in majhen ščit ter se dvigni v mojo pomoč.
Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
3 Izvleci tudi sulico in zapri pot zoper tiste, ki me preganjajo. Moji duši reci: »Jaz sem rešitev tvoje duše.«
Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
4 Naj bodo zbegani in osramočeni tisti, ki strežejo po moji duši. Naj bodo obrnjeni nazaj in privedeni v zmedenost tisti, ki snujejo mojo bolečino.
Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
5 Naj bodo kakor pleve pred vetrom. Naj jih preganja Gospodov angel.
Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
6 Naj bo njihova pot temna in spolzka in naj jih preganja Gospodov angel.
Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
7 Kajti brez razloga so svojo mrežo skrili zame v jamo, ki so jo brez razloga izkopali za mojo dušo.
Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
8 Naj nadenj nenadoma pride uničenje in naj ga ujame njegova mreža, ki jo je nastavil, naj pade v točno takšno uničenje.
Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
9 Moja duša pa bo radostna v Gospodu, veselila se bo v njegovi rešitvi duše.
Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
10 Vse moje kosti bodo rekle: » Gospod, kdo je podoben tebi, ki osvobajaš reveža pred tistim, ki je zanj premočan, da, reveža in pomoči potrebnega pred tistim, ki ga pleni?«
Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
11 Vstale so krive priče, k moji obtožnici so položili stvari, ki jih nisem poznal.
Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
12 Nagradili so me [z] zlom za dobro, do plenjenja moje duše.
Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
13 Toda kar se mene tiče, ko so bili bolni, so bila moja oblačila vrečevina. Svojo dušo sem ponižal s postom in moja molitev se je vrnila v mojo lastno notranjost.
Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
14 Vêdel sem se, kakor da je bil on moj prijatelj ali brat. Močno sem se sklonil kakor nekdo, ki žaluje za svojo materjo.
Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
15 Toda v moji nadlogi so se veselili in se zbirali skupaj. Da, podleži so se zbirali zoper mene, pa tega nisem vedel, trgali so me in niso odnehali,
Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
16 s hinavskimi zasmehovalci so na pojedinah s svojimi zobmi škripali nad menoj.
Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
17 Gospod, doklej boš gledal? Mojo dušo reši pred njihovimi uničenji, mojo ljubljeno pred levi.
Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
18 Zahvaljeval se ti bom v veliki skupnosti. Hvalil te bom med mnogimi ljudmi.
Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
19 Naj se tisti, ki so moji sovražniki, ne veselijo krivično nad menoj niti naj ne mežikajo z očesom tisti, ki me sovražijo brez razloga.
Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
20 Kajti ne govorijo miru, temveč snujejo varljive zadeve zoper tiste, ki so v deželi mirni.
Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
21 Da, svoja usta so široko odprli proti meni in rekli: »Aha, aha, naše oko je to videlo.«
Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
22 To si videl, oh Gospod. Ne molči. Oh Gospod, ne bodi daleč od mene.
Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
23 Razvnemi se in prebudi se na mojo sodbo, celó za mojo zadevo, moj Bog in moj Gospod.
Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
24 Sodi me, oh Gospod, moj Bog, glede na tvojo pravičnost in naj se ne veselijo nad menoj.
Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
25 Naj ne pravijo v svojih srcih: »Ah, tako smo to želeli.« Naj ne pravijo: »Požrli smo ga.«
Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
26 Naj bodo osramočeni in skupaj privedeni v zmedenost tisti, ki se veselijo ob moji bolečini. Naj bodo tisti, ki se poveličujejo zoper mene, oblečeni z nečastjo in sramoto.
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
27 Naj tisti, ki podpirajo mojo pravično zadevo, vzklikajo od veselja in bodo veseli. Da, naj nenehno govorijo: »Naj bo poveličan Gospod, ki ima veselje v uspevanju svojega služabnika.«
Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
28 Moj jezik pa bo ves dan govoril o tvoji pravičnosti in o tvoji hvali.
Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
