Psalmi 22
1 Moj Bog, moj Bog, zakaj si me zapustil? Zakaj si tako daleč proč od pomoči meni in od besed mojega vpitja?
Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
2 Oh moj Bog, jokam podnevi, toda ti me ne uslišiš in v nočnem času in nisem tiho.
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
3 Toda ti si svet, oh ti, ki naseljuješ Izraelove hvalnice.
Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
4 Naši očetje so zaupali vate. Zaupali so in si jih osvobodil.
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
5 Klicali so k tebi in so bili osvobojeni. Zaupali so vate in niso bili zbegani.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 Toda jaz sem [škrlatni] črv in ne mož; graja ljudem in preziran od ljudstva.
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
7 Vsi, ki me vidijo, se mi smejijo do norčevanja. Namrdnejo ustnico [in] zmajujejo z glavo, rekoč:
A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
8 »Zaupal je v Gospoda, da ga bo osvobodil. Naj ga reši, glede na to, da se je razveseljeval v njem.«
Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
9 Toda ti si ta, ki me je potegnil iz maternice. Oblikoval si mi zaupanje, ko sem bil na prsih svoje matere.
Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
10 Iz maternice sem bil vržen nate. Ti si moj Bog od trebuha moje matere.
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
11 Ne bodi daleč od mene, kajti stiska je blizu, kajti nikogar ni, da pomaga.
Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
12 Obdalo me je mnogo bikov. Močni bašánski biki so me obdali naokoli.
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
13 S svojimi gobci so zevali vame, kakor ropa željan in rjoveč lev.
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
14 Izlit sem kakor voda in vse moje kosti so izpahnjene. Moje srce je podobno vosku, stopljeno je v sredi moje notranjosti.
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
15 Moja moč je izsušena kakor črepinja in moj jezik se lepi k mojim čeljustim in ti si me privedel v smrtni prah.
Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
16 Kajti psi so me obdali. Zajel me je zbor zlobnih. Prebodli so moje roke in moja stopala.
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
17 Vse svoje kosti lahko razločim. Oni pa gledajo in strmijo vame.
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
18 Moje obleke si razdeljujejo med seboj in za mojo suknjo so metali žrebe.
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
19 Toda ti, oh Gospod, ne bodi daleč od mene. Oh moja moč, hiti, da mi pomagaš.
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
20 Osvobodi mojo dušo pred mečem, mojo ljubljeno pred močjo psa.
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
21 Reši me pred levjimi usti, kajti uslišal si me pred rogovi samorogov.
Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
22 Tvoje ime bom oznanjal svojim bratom. Na sredi skupnosti te bom hvalil.
Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
23 Vi, ki se bojite Gospoda, hvalite ga, vsi vi, seme Jakobovo, proslavite ga, in bojte se ga, vsi vi, seme Izraelovo.
Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
24 Kajti ni zaničeval niti preziral stiske stiskanih niti svojega obraza ni skrival pred njim; toda ko je klical k njemu, je slišal.
Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
25 Moja hvala v veliki skupnosti bo o tebi. Svoje zaobljube bom izpolnil pred tistimi, ki se ga bojijo.
Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
26 Krotki bodo jedli in bodo nasičeni. Hvalili bodo Gospoda [tisti], ki ga iščejo. Vaše srce bo živelo na veke.
Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
27 Vsi konci zemlje se bodo spomnili in obrnili h Gospodu in vsa sorodstva narodov bodo oboževala pred teboj.
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
28 Kajti kraljestvo je Gospodovo in on je voditelj med narodi.
Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
29 Vsi tisti, ki so na zemlji obilni, bodo jedli in oboževali. Vsi tisti, ki gredo dol v prah, se bodo poklonili pred njim, svoje lastne duše pa nihče ne more ohraniti žive.
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
30 Seme mu bo služilo; to bo šteto h Gospodu za rod.
Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
31 Prišli bodo in oznanjali bodo njegovo pravičnost ljudem, ki bodo rojeni, da je on to storil.
Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
