Psalmi 22
1 Moj Bog, moj Bog, zakaj si me zapustil? Zakaj si tako daleč proč od pomoči meni in od besed mojega vpitja?
A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
2 Oh moj Bog, jokam podnevi, toda ti me ne uslišiš in v nočnem času in nisem tiho.
Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
3 Toda ti si svet, oh ti, ki naseljuješ Izraelove hvalnice.
Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
4 Naši očetje so zaupali vate. Zaupali so in si jih osvobodil.
te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
5 Klicali so k tebi in so bili osvobojeni. Zaupali so vate in niso bili zbegani.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 Toda jaz sem [škrlatni] črv in ne mož; graja ljudem in preziran od ljudstva.
De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
7 Vsi, ki me vidijo, se mi smejijo do norčevanja. Namrdnejo ustnico [in] zmajujejo z glavo, rekoč:
Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
8 »Zaupal je v Gospoda, da ga bo osvobodil. Naj ga reši, glede na to, da se je razveseljeval v njem.«
Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
9 Toda ti si ta, ki me je potegnil iz maternice. Oblikoval si mi zaupanje, ko sem bil na prsih svoje matere.
Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
10 Iz maternice sem bil vržen nate. Ti si moj Bog od trebuha moje matere.
te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
11 Ne bodi daleč od mene, kajti stiska je blizu, kajti nikogar ni, da pomaga.
Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
12 Obdalo me je mnogo bikov. Močni bašánski biki so me obdali naokoli.
Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
13 S svojimi gobci so zevali vame, kakor ropa željan in rjoveč lev.
fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
14 Izlit sem kakor voda in vse moje kosti so izpahnjene. Moje srce je podobno vosku, stopljeno je v sredi moje notranjosti.
Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
15 Moja moč je izsušena kakor črepinja in moj jezik se lepi k mojim čeljustim in ti si me privedel v smrtni prah.
Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
16 Kajti psi so me obdali. Zajel me je zbor zlobnih. Prebodli so moje roke in moja stopala.
Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
17 Vse svoje kosti lahko razločim. Oni pa gledajo in strmijo vame.
megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
18 Moje obleke si razdeljujejo med seboj in za mojo suknjo so metali žrebe.
Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
19 Toda ti, oh Gospod, ne bodi daleč od mene. Oh moja moč, hiti, da mi pomagaš.
Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
20 Osvobodi mojo dušo pred mečem, mojo ljubljeno pred močjo psa.
Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
21 Reši me pred levjimi usti, kajti uslišal si me pred rogovi samorogov.
Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
22 Tvoje ime bom oznanjal svojim bratom. Na sredi skupnosti te bom hvalil.
Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
23 Vi, ki se bojite Gospoda, hvalite ga, vsi vi, seme Jakobovo, proslavite ga, in bojte se ga, vsi vi, seme Izraelovo.
Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
24 Kajti ni zaničeval niti preziral stiske stiskanih niti svojega obraza ni skrival pred njim; toda ko je klical k njemu, je slišal.
Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
25 Moja hvala v veliki skupnosti bo o tebi. Svoje zaobljube bom izpolnil pred tistimi, ki se ga bojijo.
Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
26 Krotki bodo jedli in bodo nasičeni. Hvalili bodo Gospoda [tisti], ki ga iščejo. Vaše srce bo živelo na veke.
Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
27 Vsi konci zemlje se bodo spomnili in obrnili h Gospodu in vsa sorodstva narodov bodo oboževala pred teboj.
Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
28 Kajti kraljestvo je Gospodovo in on je voditelj med narodi.
Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
29 Vsi tisti, ki so na zemlji obilni, bodo jedli in oboževali. Vsi tisti, ki gredo dol v prah, se bodo poklonili pred njim, svoje lastne duše pa nihče ne more ohraniti žive.
Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
30 Seme mu bo služilo; to bo šteto h Gospodu za rod.
Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
31 Prišli bodo in oznanjali bodo njegovo pravičnost ljudem, ki bodo rojeni, da je on to storil.
jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
