Psalmi 17

1 Usliši iskrenega, oh Gospod, bodi pozoren na moj klic, pazljivo prisluhni moji molitvi, ki ne prihaja iz hlinjenih ustnic.

Ima Dávidtól. Hallgass, Örökkévaló, igazsággal, figyelj fohászkodásomra, figyelmezz imádságomra nem csalárd ajkakból!

2 Naj moja razsodba pride iz tvoje prisotnosti, naj tvoje oči gledajo stvari, ki so pravične.

Te tőled eredjen ítéletem; szemeid az egyenességet nézik.

3 Preizkusil si moje srce, obiskal si me ponoči, preizkusil si me, pa ničesar nisi našel; odločen sem, da moja usta ne bodo grešila.

Megvizsgáltad szívemet, gondoltál rám éjjel, kipróbáltál, nem találtál gonosz gondolatot bennem, szájamon sem lépett át.

4 Kar se tiče človeških del, sem se po besedi tvojih ustnic varoval pred stezami uničevalca.

Emberek cselekvéseinél, ajkaid igéje által, őrizkedtem az erőszakosnak ösvényeitől;

5 Podpiraj mojo smer življenja po tvojih stezah, da moje stopinje ne zdrsnejo.

követték lépteim nyomdokaidat, nem tántorogtak 1ábaim.

6 Klical sem k tebi, kajti uslišal me boš, oh Bog. Nagni k meni svoje uho in usliši moj govor.

Én szólítottalak, mert meghallgatsz engem, Isten, hajtsd füledet felém, halljad beszédemet.

7 Pokaži svojo čudovito ljubečo skrbnost, oh ti, ki s svojo desnico rešuješ tiste, ki svoje trdno upanje polagajo vate pred tistimi, ki se vzdigujejo proti njim.

Csodálatosan míveld kegyeidet, te, a ki segíted azokat, kik támadók elől jobbodban keresnek menedéket.

8 Varuj me kakor zenico očesa, skrij me pod senco svojih peruti,

Őrizz meg engem, mint a szemnek fényét, szárnyaid árnyékában rejts el engem,

9 pred zlobnimi, ki me zatirajo, pred mojimi smrtnimi sovražniki, ki me obdajajo naokrog.

a gonoszok elől, kik engem pusztítottak, ellenségeimtől, kik dühvel körülfognak engem.

10 Zajeti so v svojo lastno maščobo. S svojimi usti govorijo ponosno.

Hájukban eltompultak, szájukkal gőgösen beszéltek.

11 Sedaj so nas obdali na naših korakih. Svoje oči so naravnali in pripognili k zemlji,

Lépteinkben mostan körülvettek minket, szemeiket irányozzák, hogy földre terítsenek.

12 kakor lev, ki je pohlepen po svojem plenu in kakor bi bil mlad lev, ki preži na skrivnih krajih.

Hasonló ő az oroszlánhoz, mely ragadozni vágyik, fiatal oroszlánhoz, mely rejtekben ül.

13 Vzdigni se, oh Gospod, razočaraj ga, vrzi ga dol. Osvobodi mojo dušo pred zlobnim, kar je tvoj meč,

Kelj föl, Örökkévaló, szállj vele szembe, görnyeszd le őt, szabadítsd ki lelkemet a. gonosztól kardoddal,

14 pred ljudmi, ki so tvoja roka, oh Gospod, pred ljudmi sveta, ki imajo svoj delež v tem življenju in katerih trebuh napolnjuješ s svojim skritim zakladom. Polni so otrok in preostanek svojega imetja zapustijo svojim otročičem.

emberektől kezeddel, oh Örökkévaló, a világ embereitől; részök van az életben, kincseddel megtöltöd a hasukat; jól laknak fiakkal és hagyják vagyonukat gyermekeiknek.

15 Kar se mene tiče, bom v pravičnosti gledal tvoj obraz. Ko se zbudim, bom nasičen s tvojo podobnostjo.

Én- igazságban hadd látom színedet, hadd lakom jól ébredéskor alakoddal.