Psalmi 16
1 Varuj me, oh Bog, kajti vate polagam svoje trdno upanje.
Dal Dávidtól. Őrizz engem, Örökkévaló, mert benned kerestem menedéket.
2 O moja duša, Gospodu si rekla: »Ti si moj Gospod. Moja dobrota se ne razteza do tebe,
Mondtam az Örökkévalónak: Uram vagy, javam nincsen rajtad kívűl.
3 temveč k svetim, ki so na zemlji in k odličnim, v katerih je vse moje zadovoljstvo.«
A szenteknek pedig, kik az országban vannak, és a dicsőknek, kikben egész kedvem van:
4 Njihove bridkosti se bodo pomnožile, ki hitijo za drugim bogom. Njihovih krvavih pitnih daritev ne bom daroval niti njihovih imen ne bom jemal na svoje ustnice.
Sokasodnak azoknak fájdalmai, kik más isteneket cserélnek; nem ontom véres ontóáldozataikat és nem veszem neveiket ajkaimra.
5 Gospod je delež moje dediščine in moje skodelice. Ti ohranjaš mojo usodo.
Az Örökkévaló osztályomnak és serlegemnek része; te tartod az én sorsomat.
6 Vrvice so mi padle na prijetnih krajih; da, lepo dediščino imam.
A mérő kötelek kellemetes helyekre estek számomra; birtokom is kedves előttem.
7 Blagoslavljal bom Gospoda, ki mi je dal nasvet. Moja notranjost me prav tako poučuje v nočnih obdobjih.
Áldom az Örökkévalót, ki nekem tanácsot adott, éjszakákon is oktattak engem veséim.
8 Vedno sem pred seboj postavljal Gospoda; ker je pri moji desnici, ne bom omajan.
Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam; mert jobbomon van, nem tántorgok.
9 Zato je moje srce veselo in moja slava se razveseljuje; tudi moje meso bo počivalo v upanju.
Annak örült szívem, és vigad méltóságom; testem is bizton lakozik.
10 Kajti moje duše ne boš pustil v peklu niti ne boš trpel, da bi tvoj Sveti videl trohnobo. (Sheol h7585)
Mert nem hagyod lelkemet az alvilágra, nem engeded jámborodat vermet látnia. (Sheol h7585)
11 Pokazal mi boš stezo življenja. V tvoji prisotnosti je polnost radosti, pri tvoji desnici so zadovoljstva na vékomaj.
“Tudatod velem az élet ösvényét: örömök bősége van színed előtt, kellemetesség a te jobbodban mindétig!
