Psalmi 139
1 Oh Gospod, preiskal si me in me spoznal.
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
2 Poznaš moje sedanje in moje vstajanje, moje misli razumeš daleč stran.
Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
3 Obdajaš mojo pot in moje leganje in seznanjen si z vsemi mojimi potmi.
Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
4 Kajti besede ni na mojem jeziku, toda, glej, oh Gospod, ti jo popolnoma poznaš.
mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
5 Obdajaš me zadaj in spredaj in name polagaš svojo roko.
Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
6 Takšno spoznanje je prečudovito zame, visoko je, ne morem ga doseči.
Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
7 Kam naj grem pred tvojim duhom? Ali kam naj pobegnem pred tvojo prisotnostjo?
Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
8 Če se povzpnem v nebesa, si tam; če si svojo posteljo pripravim v peklu, glej, si tam. (Sheol h7585)
Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, ímhol vagy. (Sheol h7585)
9 Če vzamem peruti jutra in prebivam v najbolj oddaljenih krajih morja,
Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
10 celo tam me bo tvoja roka vodila in tvoja desnica me bo držala.
ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
11 Če rečem: »Zagotovo me bo pokrila tema, celo noč bo svetloba okoli mene.«
Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
12 Da, tema se ne skriva pred teboj, toda noč sije kakor dan; tema in svetloba, obe sta ti podobni.
a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
13 Kajti v last si si vzel mojo notranjost, pokril si me v maternici moje matere.
Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
14 Hvalil te bom, kajti jaz sem strašljivo in izvrstno narejen. Čudovita so tvoja dela in to moja duša resnično dobro ve.
Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
15 Moja snov ni bila skrita pred teboj, ko sem bil narejen na skrivnem in nenavadno izdelan v najnižjih delih zemlje.
Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
16 Tvoje oči so videle mojo snov, čeprav je bila nepopolna in v tvoji knjigi so bili zapisani vsi moji udje, ki so bili oblikovani v vztrajanju, medtem ko ni bilo še nobenega izmed njih.
Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
17 Kako dragocene so mi tudi tvoje misli, oh Bog! Kako velik je njihov seštevek!
Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
18 Če bi jih preštel, jih je po številu več kakor peska. Ko se zbudim, sem še vedno s teboj.
Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
19 Zagotovo boš ubil zlobnega, oh Bog, zato odidite od mene, vi krvoločni ljudje.
Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
20 Kajti zlobno govorijo zoper tebe in tvoji sovražniki zaman jemljejo tvoje ime.
Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
21 Ali ne sovražim tistih, oh Gospod, ki sovražijo tebe? Mar nisem užaloščen s tistimi, ki se dvigujejo zoper tebe?
Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
22 Sovražim jih s popolnim sovraštvom, štejem jih [za] svoje sovražnike.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
23 Preišči me, oh Bog in spoznaj moje srce; preizkusi me in spoznaj moje misli.
Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
24 Poglej ali je v meni kakršnakoli zlobna pot in vodi me po večni poti.
S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
