Psalmi 132
1 Gospod, spomni se Davida in vseh njegovih stisk,
Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
2 kako je prisegel Gospodu in se zaobljubil mogočnemu Jakobovemu Bogu:
Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
3 »Zagotovo ne bom prišel v šotorsko svetišče svoje hiše niti šel gor v svojo posteljo,
nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
4 svojim očem ne bom dal spanja ali dremanja svojim vekam,
nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
5 dokler ne najdem kraja za Gospoda, prebivališča za mogočnega Jakobovega Boga.«
mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
6 Glej, slišali smo o tem v Efráti, našli smo to na gozdnih poljih.
Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
7 Šli bomo v njegova šotorska svetišča, oboževali bomo ob njegovi pručki.
Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
8 Vstani, oh Gospod, v svoj počitek, ti in skrinja tvoje moči.
Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
9 Naj bodo tvoji duhovniki oblečeni s pravičnostjo in tvoji sveti naj vzklikajo od veselja.
Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
10 Zaradi svojega služabnika Davida ne obrni obličja proč od svojega maziljenca.
Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
11 Gospod je Davidu prisegel z resnico; ne bo se odvrnil od nje: »Od sadu tvojega telesa bom postavil na tvoj prestol.
Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
12 Če se bodo tvoji otroci držali moje zaveze in mojega pričevanja, ki jih ga bom jaz učil, bodo tudi njihovi otroci sedeli na tvojem prestolu na vékomaj.«
ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
13 Kajti Gospod je izbral Sion; zaželel si ga je za svoje prebivališče.
Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
14 »To je moj počitek na veke; tu bom prebival, ker sem si ga zaželel.
ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
15 Obilno bom blagoslavljal njegovo preskrbo, njegove uboge bom nasičeval s kruhom.
Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
16 Prav tako bom njegove duhovnike oblekel z rešitvijo duš in njegovi sveti bodo glasno vzklikali od veselja.
papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
17 Tam bom storil Davidovemu rogu, da vzbrsti; odredil sem svetilko za svojega maziljenca.
Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
18 Njegove sovražnike bom oblekel s sramoto, toda na njem samem bo cvetela njegova krona.«
Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.
