Psalmi 13

1 Doklej me boš pozabljal, oh Gospod? Na veke? Doklej boš svoj obraz skrival pred menoj?

A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

2 Doklej se bom posvetoval v svoji duši, imel vsak dan bridkost v svojem srcu? Doklej se bo moj sovražnik poviševal nad menoj?

Meddig, oh Örökkévaló, feledsz el engem örökre, meddig rejted el arczodat tőlem?

3 Preudari in poslušaj me, oh Gospod, moj Bog. Razsvetli moje oči, da ne zaspim spanja smrti,

Meddig tartogassak tanácsokat lelkemben, bánatot szívemben nappal; meddig emelkedjék ellenségem én fölém?

4 da ne bi moj sovražnik rekel: »Prevladal sem proti njemu« in da se tisti, ki me mučijo, ne veselijo, ko sem omajan.

Tekints rám, hallgass meg, Örökkévaló, én Istenem, világosítsd meg szemeimet, nehogy aludjam a halál álmát.

5 Toda jaz sem zaupal v tvoje usmiljenje; moje srce se bo veselilo v tvoji rešitvi duše.

Nehogy mondja ellenségem: Legyőztem őt! — szorongatóim ne vigadjanak, midőn tántorgok.

6 Prepeval bom Gospodu, ker je radodarno ravnal z menoj.

De én szeretetedben bízom, vigadjon szívem segitségedben, hadd éneklek az Örökkévalónak, mert jót tett értem.