Psalmi 129

1 Pogosto so me prizadeli od moje mladosti, naj sedaj reče Izrael,

Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

2 pogosto so me prizadeli od moje mladosti, vendar niso prevladali zoper mene.

Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

3 Orači so orali na mojem hrbtu; svoje brazde so naredili dolge.

Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

4 Gospod je pravičen; razsekal je vrvi zlobnih.

Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

5 Naj bodo zbegani in obrnjeni nazaj vsi, ki sovražijo Sion.

Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

6 Naj bodo kakor trava na hišnih strehah, ki ovene preden zraste,

Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

7 s čimer kosec ne napolni svoje roke niti kdor veže snope svojega naročja.

A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

8 [Naj] niti tisti, ki gredo mimo, ne rečejo: »Nad vami naj bo Gospodov blagoslov. Blagoslavljamo vas v Gospodovem imenu.«

Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!