Psalmi 104
1 Blagoslavljaj Gospoda, oh moja duša. Oh Gospod, moj Bog, ti si tako velik, oblečen si s častjo in veličanstvom.
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2 Ki se pokrivaš s svetlobo kakor z obleko, ki razteguješ nebo kakor zaveso.
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3 Ki polagaš bruna svojih sob v vodah, ki delaš oblake [za] svoj bojni voz, ki hodiš na perutih vetra.
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4 Ki svoje angele delaš za duhove, svoje služabnike za goreč ogenj.
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5 Ki polagaš temelje zemlji, da na veke ne bo odstranjena.
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6 Pokrivaš jo z globinami kakor z obleko; vode stojijo nad gorami.
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7 Ob tvojem oštevanju so zbežale, ob glasu tvojega groma so odhitele.
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8 Gredo gor po gorah, gredo dol po dolinah, na kraj, ki si ga ti osnoval zanje.
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9 Postavil si mejo, da je ne morejo prečkati, da se ponovno ne obrnejo in ne pokrijejo zemlje.
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10 On izvire pošilja v doline, ki tečejo med hribi.
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11 Dajejo piti vsaki poljski živali, divji osli si gasijo žejo.
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12 Poleg njih bo perjad neba, ki žvrgoli med mladikami, imela svoje prebivališče.
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13 Iz svojih sob namaka hribe; zemlja je nasičena s sadom tvojih del.
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
14 Travi povzroča, da raste za živino in zelišče za služenje človeku, da lahko obrodi hrano iz zemlje
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
15 in vino, da razveseljuje človekovo srce in olje, da njegovemu obrazu stori, da zasveti in kruh, ki utrjuje človekovo srce.
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
16 Gospodova drevesa so polna soka, libanonske cedre, ki jih je posadil,
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17 kjer si ptice pletejo svoja gnezda; glede štorklje, so ciprese njena hiša.
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18 Visoki hribi so zatočišče za divje koze in skale za kunce.
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19 Luno je določil za obdobja, sonce pozna svoje zahajanje.
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20 Delaš temo in je noč, ko vse gozdne živali lazijo naprej.
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
21 Mladi levi rjovejo za svojim plenom in iščejo svojo hrano od Boga.
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
22 Sonce vzhaja, zberejo se skupaj in se zleknejo v svoje brloge.
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
23 Človek hodi naprej k svojemu delu in k svojemu trudu do večera.
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
24 Oh Gospod, kako mnogotera so tvoja dela! V modrosti si jih vsa naredil; zemlja je polna tvojih bogastev.
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25 Tako je to veliko in široko morje, v katerem so brezštevilne plazeče stvari, tako majhne kakor velike živali.
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26 Tam se vozijo ladje, tam je ta leviatán, ki si ga naredil, da se igra v njem.
Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27 Vsi ti čakajo nate, da jim lahko daš njihovo hrano v pravšnjem obdobju.
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
28 To jim daješ, pobirajo; odpiraš svojo roko, nasičujejo se z dobrim.
Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29 Skrivaš svoj obraz, preplašijo se; jemlješ njihov dih, poginejo in se vrnejo k svojemu prahu.
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30 Svojega duha pošiljaš naprej, ustvarjeni so; in obnavljaš obličje zemlje.
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31 Gospodova slava bo vztrajala na veke. Gospod se bo veselil v svojih delih.
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
32 Gleda na zemljo in ta se trese; dotika se hribov in se kadijo.
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33 Dokler živim, bom prepeval Gospodu; dokler imam svoj obstoj, bom prepeval hvalo svojemu Bogu.
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34 Moje premišljevanje o njem bo prijetno; veselil se bom v Gospodu.
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35 Naj bodo grešniki použiti z zemlje in naj zlobnega ne bo več. Blagoslavljaj Gospoda, oh moja duša. Hvalite Gospoda.
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
