Pregovori 9
1 Modrost je zgradila svojo hišo, izklesala je svojih sedem stebrov,
Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
2 pobila je svoje živali, zmešala je svoje vino, prav tako je pripravila svojo mizo.
Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
3 Poslala je svoje dekle. Na najvišjih krajih mesta kliče:
Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
4 »Kdorkoli je preprost, naj vstopi sèm.« Glede tistega, ki hoče razumevanje, mu reče:
Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:
5 »Pridi, jej od mojega kruha in pij od vina, ki sem ga namešala.«
Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
6 Zapusti nespametne in živi in pojdi po poti razumevanja.
Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
7 Kdor graja posmehljivca, samemu sebi pridobiva sramoto in kdor ošteje zlobnega človeka, sebi pridobiva madež.
A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
8 Ne grajaj posmehljivca, da te ne zasovraži. Oštej modrega človeka, in te bo ljubil.
Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
9 Daj poučevanje modremu človeku in bo še modrejši, pouči pravičnega človeka in pomnožil se bo v znanju.
Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
10 Strah Gospodov je začetek modrosti, in spoznanje svetega je razumevanje.
A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
11 Kajti po meni bodo tvoji dnevi pomnoženi in leta tvojega življenja ti bodo narasla.
Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
12 Če si moder, boš moder zase, toda če se posmehuješ, boš to sam trpel.
Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
13 Nespametna ženska je kričava. Naivna je in ničesar ne ve.
Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
14 Kajti sedi pri vratih svoje hiše, na sedežu, na visokih krajih mesta,
És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
15 da kliče mimoidoče, ki gredo naravnost na svojih poteh:
Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
16 »Kdorkoli je preprost, naj vstopi sèm.« Glede tistega, ki hoče razumevanje, mu pravi:
Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
17 »Ukradene vode so sladke in kruh, pojeden na skrivnem, je prijeten.«
A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
