< Pregovori 5 >
1 Moj sin, prisluhni moji modrosti in svoje uho pripogni k mojemu razumevanju,
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 da boš lahko upošteval preudarnost in da bodo tvoje ustnice lahko obvarovale spoznanje.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 Kajti ustnice tuje ženske kapljajo kakor satovje in njena usta so bolj prilizljiva kakor olje,
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 toda njen konec je grenek kakor pelin, oster kakor dvorezen meč.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
5 Njena stopala gredo dol k smrti, njeni koraki se prijemljejo pekla. (Sheol )
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol )
6 Da ne bi preudarjal steze življenja, njene poti so premične, da jih ti ne moreš spoznati.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 Zato mi torej prisluhnite, oh vi otroci in ne odidite od besed mojih ust.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Svojo pot odstrani daleč od nje in ne pridi blizu vrat njene hiše,
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 da ne bi svoje časti dal drugim in svojih let krutemu,
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 da ne bi bili tujci nasičeni s tvojim premoženjem in bi bili tvoji napori v hiši tujca
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 in boš končno žaloval, ko bo tvoje meso in tvoje telo iztrošeno
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 in rečeš: »Kako sem sovražil poučevanje in je moje srce preziralo opomin
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 in nisem ubogal glasu svojih učiteljev niti svojega ušesa nagnil k tem, ki so me poučevali!
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 Bil sem skoraj v vsem zlu v sredi skupnosti in zbora.«
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Pij vode iz svojega lastnega vodnega zbiralnika in tekoče vode iz svojega lastnega izvira.
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 Naj bodo tvoji studenci razpršeni naokoli in reke vodá po ulicah.
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Naj bodo samo tvoji lastni in ne s teboj [tudi] tujčevi.
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Naj bo tvoj studenec blagoslovljen in razveseljuj se z ženo svoje mladosti.
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 Ona naj bo kakor ljubeča košuta in prijetna srna. Naj te njene prsi zadovoljijo ob vseh časih in vedno bodi očaran z njeno ljubeznijo.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 Zakaj hočeš biti ti, moj sin, očaran s tujo žensko in objemati naročje tujke?
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 Kajti človekove poti so pred Gospodovimi očmi in on preudarja vsa njegova ravnanja.
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 Njegove lastne krivičnosti bodo zlobnega vzele k sebi in držan bo z vrvmi svojih grehov.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 Umrl bo brez poučevanja in v veličini svoje neumnosti bo zašel na stranpot.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.