Job 9
1 Potem je Job odgovoril in rekel:
Felele pedig Jób, és monda:
2 »Vem, to je tako res. Toda kako bi človek mogel biti pravičen z Bogom?
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 Če se hoče pričkati z njim, mu ne more odgovoriti eno od tisočih.
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 On je moder v srcu in mogočen v moči; kdo se je utrdil zoper njega in je uspel?
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 Ki odstranja gore in ne vedo, ki jih prevrača v svoji jezi.
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 Ki trese zemljo iz njenega kraja in njeni stebri trepetajo.
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 Ki zapoveduje soncu in ta ne vzhaja in pečati zvezde.
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 Ki sam razprostira nebo in stopa po valovih morja.
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 Ki dela Arktur, Orion, Gostosevce in južne sobe.
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 Ki dela velike stvari neodkrite, da, in čudeže brez števila.
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 Glej! Hodi poleg mene, jaz pa ga ne vidim; gre tudi naprej, toda jaz ga ne zaznavam.
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 Glej, odvzema, kdo ga lahko ovira? Kdo mu bo rekel: ›Kaj delaš?‹
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 Če Bog ne bo umaknil svoje jeze, se ponosni pomočniki sklonijo pod njim.
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 Kako mnogo manj bi mu jaz mogel odgovoriti in izbrati svoje besede, da razpravljam z njim?
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 Kateremu, čeprav bi bil pravičen, vendar ne bi mogel odgovoriti, temveč bi naredil ponižno prošnjo svojemu sodniku.
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 Če sem klical in mi je odgovoril, vendar ne bi verjel, da je prisluhnil mojemu glasu.
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 Kajti lomi me z viharjem in brez razloga množi moje rane.
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 Ne bo mi pustil, da zajamem sapo, temveč me napolnjuje z grenkobo.
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 Če govorim o moči, glej, on je močan, če pa o sodbi, kdo mi bo določil čas zagovarjanja?
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 Če jaz sebe opravičim, me bodo moja lastna usta obsodila. Če rečem: ›Jaz sem popoln, ‹ se bo izkazalo, da sem sprevržen.
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 Čeprav bi bil popoln, vendar ne bi poznal svoje duše; preziral bi svoje življenje.
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 To je ena stvar, zato sem rekel to: ›On uničuje popolnega in zlobnega.‹
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 Če nadloga nenadoma ubije, se bo posmehoval ob sojenju nedolžnih.
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 Zemlja je dana v roko zlobnega. On zakriva obličja njenih sodnikov. Če ne, kje in kdo je on?
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 Torej moji dnevi so hitrejši kakor tekač. Odletijo proč, ničesar dobrega ne vidijo.
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 Minili so kakor nagle ladje, kakor orel, ki hiti k plenu.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 Če rečem: ›Pozabil bom svojo pritožbo, prenehal bom s svojo potrtostjo in se potolažil, ‹
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 se bojim vseh svojih bridkosti, vem, da me ne boš imel za nedolžnega.
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 Če sem zloben, zakaj se potem trudim zaman?
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 Če se umijem s snežnico in svoje roke naredim čiste kot še nikoli,
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 me boš vendar pahnil v jarek in moja lastna oblačila me bodo prezirala.
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 Kajti on ni človek, kakor sem jaz, da bi mu odgovoril in bi skupaj prišla na sodbo.
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 Niti ni tukaj kakršnegakoli razsodnika med nama, da bi lahko svojo roko položil na naju oba.
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 Naj svojo palico vzame od mene in naj me njegov strah ne straši.
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 Potem bi govoril in se ga ne bi bal, toda z menoj ni tako.
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
