Job 41
1 Zmoreš s kavljem izvleči leviatána? Ali njegov jezik z vrvico, ki jo spuščaš dol?
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2 Ali lahko zatakneš kavelj v njegov nos? Ali njegovo čeljust prebodeš z [ribiško] ostjo.
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3 Mar ti bo delal mnoge ponižne prošnje? Ti bo govoril nežne besede?
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
4 Bo sklenil zavezo s teboj? Ga boš vzel za služabnika na veke?
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
5 Se boš igral z njim kakor s ptico? Ali ga hočeš zvezati za svoje dekle?
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6 Ali bodo družabniki iz njega naredili gostijo? Ga bodo razdelili med trgovce?
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
7 Lahko njegovo kožo napolniš z bodečimi žicami? Ali njegovo glavo z ribjimi sulicami?
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
8 Svojo roko položi nanj, spomni se bitke, ne stori tega ponovno.
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9 Glej, njegovo upanje je zaman. Ali ne bo nekdo vržen dol, celo ko ga zagleda?
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
10 Nihče ni tako pogumen, da bi si ga drznil razvneti. Kdo je potem zmožen stati pred menoj?
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
11 Kdo mi je preprečil, da bi mu poplačal? Karkoli je pod celotnim nebom, je moje.
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
12 Ne bom prikril njegovih delov, niti njegove moči, niti njegovega lepega razmerja.
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13 Kdo lahko odkrije obraz njegove obleke? Ali kdo lahko pride k njemu, s svojo dvojno uzdo?
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14 Kdo lahko odpre vrata njegovega obraza? Njegovi zobje na vsaki strani so strašni.
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
15 Njegove luske so njegov ponos, skupaj spete kakor z ozkim pečatom.
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
16 Ena je blizu druge, da zrak ne more priti mednju.
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
17 Združene so druga z drugo, držijo se skupaj, da ne morejo biti ločene.
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18 Ob njegovem kihanju sije svetloba in njegove oči so podobne jutranjim vekam.
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19 Iz njegovih ust izhajajo plameni in iskre se sipljejo ven.
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
20 Iz njegovih nosnic gre dim kakor iz vrelega lonca ali kotla.
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
21 Njegov dih prižge ogorke in plamen izhaja iz njegovih ust.
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
22 V njegovem vratu ostaja moč in bridkost je pred njim spremenjena v radost.
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
23 Luskine njegovega mesa so združene skupaj. V sebi so trdne, ne morejo se omajati.
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24 Njegovo srce je čvrsto kakor kamen. Da, tako trdo kakor košček spodnjega mlinskega kamna.
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
25 Ko se vzdiguje, so mogočni prestrašeni. Zaradi zlomov se očiščujejo.
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26 Meč tistega, ki seže proti njemu, ne more obstati, niti sulica, niti puščica, niti brezrokavna verižna srajca.
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
27 Železo ceni kakor slamo in bron kakor trohnel les.
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28 Puščica ga ne more spraviti v beg. Kamni iz prače so mu spremenjeni v strnišče.
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29 Puščice so štete kakor strnišče. Smeji se ob tresenju sulice.
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30 Ostro kamenje je pod njim. Po blatu razširja ostre koničaste stvari.
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31 Globinam napravlja, da vrejo kakor lonec. Morje dela podobno loncu mazila.
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32 On dela stezo, da sije za njim. Nekdo bi mislil, da bo globina osivela.
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
33 Na zemlji ni njemu podobnega, ki je narejen brez strahu.
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34 Gleda vse visoke stvari. Kralj je nad vsemi ponosnimi otroki.«
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
