Job 33
1 Zatorej Job, prosim te, prisluhni mojim govorom in prisluhni vsem mojim besedam.
No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
2 Glej, sedaj sem odprl svoja usta, moj jezik je spregovoril v mojih ustih.
Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
3 Moje besede bodo iz iskrenosti mojega srca in moje ustnice bodo jasno izgovarjale spoznanje.
Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
4 Božji Duh me je naredil in dih Vsemogočnega mi je dal življenje.
Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
5 Če mi lahko odgovoriš, uredi svoje besede pred menoj. Vstani.
Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
6 Glej, jaz sem glede na tvojo željo namesto Boga. Tudi jaz sem oblikovan iz ila.
Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
7 Glej, moja strahota te ne bo prestrašila niti ne bo moja roka težka na tebi.
Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
8 Zagotovo si govoril v mojem slišanju in slišal sem glas tvojih besed, rekoč:
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
9 ›Čist sem, brez prestopka, nedolžen sem niti v meni ni krivičnosti.
Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
10 Glej, zoper mene najde priložnosti, šteje me za svojega sovražnika,
Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
11 moja stopala polaga v klade, zaznamuje vse moje steze.‹
Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
12 Glej, v tem nisi pravičen. Odgovoril ti bom, da je Bog večji kakor človek.
Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
13 Zakaj se prepiraš zoper njega? Kajti on ne daje računa o katerikoli izmed svojih zadev.
Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
14 Kajti Bog govori enkrat, da, dvakrat, vendar človek tega na zazna.
Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
15 V sanjah in v videnju ponoči, ko na ljudi pade globoko spanje, v dremanjih na postelji.
Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
16 Takrat on odpira ljudem ušesa in pečati njihovo poučevanje,
Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
17 da bi lahko odvrnil človeka od njegovega namena in pred človekom skril ponos.
Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
18 Njegovo dušo zadržuje pred jamo in njegovo življenje pred pogubo z mečem.
Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
19 Okaran je tudi z bolečino na svoji postelji in množica njegovih kosti z močno bolečino,
Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
20 tako da njegovo življenje prezira kruh in njegova duša okusno hrano.
Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
21 Njegovo meso je použito, da ga ni moč videti in njegove kosti, ki jih ni bilo videti, štrlijo ven.
Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
22 Da, njegova duša se približuje grobu in njegovo življenje k uničevalcem.
És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
23 Če bo z njim poslanec, tolmač, eden med tisočimi, da pokaže človeku njegovo poštenost,
Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
24 potem mu je on milostljiv in pravi: ›Osvobodi ga pred pogrezanjem dol k jami. Našel sem odkupnino.‹
És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
25 Njegovo meso bo mladostnejše kakor otrokovo. Vrnil se bo k dnem svoje mladosti.
Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
26 Molil bo k Bogu in mu bo naklonjen in z radostjo bo videl njegov obraz, kajti človeku bo povrnil njegovo pravičnost.
Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
27 On pogleda na ljudi in če kdorkoli reče: ›Grešil sem in izkrivljal to, kar je bilo pravilno, pa mi to ni koristilo,
Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
28 bo njegovo dušo osvobodil pred pogrezanjem v jamo in njegovo življenje bo videlo svetlobo.‹
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
29 Glej, vse te stvari Bog pogosto dela s človekom,
Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
30 da njegovo dušo privede nazaj iz jame, da bi bil razsvetljen s svetlobo živih.
Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
31 Dobro pazi, oh Job, prisluhni mi. Umolkni in jaz bom govoril.
Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
32 Če mi imaš karkoli reči, mi odgovori. Govori, kajti želim te opravičiti.
Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
33 Če ne, mi prisluhni. Umolkni in učil te bom modrosti.«
Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
