Job 31
1 Sklenil sem zavezo s svojimi očmi. Zakaj naj bi potem mislil na devico?
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 Kajti kakšen delež od Boga je od zgoraj? In kakšna dediščina od Vsemogočnega od zgoraj?
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Mar ni uničenje za zlobne? In posebna kazen za delavce krivičnosti?
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
4 Mar on ne vidi mojih poti in šteje vse moje korake?
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 Če sem hodil z ničnostjo ali če je moje stopalo hitelo k prevari,
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 naj bom stehtan na pravilni tehtnici, da Bog lahko spozna mojo neokrnjenost.
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 Če se je moj korak obrnil iz poti in je moje srce hodilo za mojimi očmi in če se je kakršenkoli madež prilepil na moje roke,
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 potem naj jaz sejem in naj drug jé. Da, naj bo moje potomstvo izkoreninjeno.
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9 Če je bilo moje srce zavedeno z žensko, ali če sem prežal pri vratih svojega soseda,
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 potem naj moja žena melje drugemu in naj se drugi sklanjajo nadnjo.
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11 Kajti to je grozoten zločin. Da, to je krivičnost, ki naj se kaznuje s sodniki.
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12 Kajti to je ogenj, ki použiva v uničenje in bi izkoreninil ves moj donos.
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
13 Če sem preziral zadevo svojega sluga ali svoje dekle, ko so se pričkali z menoj,
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 kaj bom potem storil, ko se dvigne Bog? In ko on obiskuje, kaj naj mu odgovorim?
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Mar ni on, ki me je naredil v maternici, naredil njega? Ali naju ni eden oblikoval v maternici?
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 Če sem uboge zadržal pred njihovo željo, ali očem vdove storil, da opešajo,
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 ali sem sam pojedel svoj grižljaj in osiroteli ni jedel od njega
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 (kajti od moje mladosti je bil vzgajan z menoj kakor z očetom in usmerjal sem jo od maternice svoje matere),
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19 če sem gledal kogarkoli giniti zaradi pomanjkanja obleke ali kateregakoli revnega brez pokrivala,
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 če me njegova ledja niso blagoslovila in če ni bil ogret z runom moje ovce;
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 če sem povzdignil svojo roko zoper osirotelega, ko sem videl svojo pomoč v velikih vratih,
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 potem naj moj laket pade od moje lopatice in moj laket [naj] bo odlomljen od kosti.
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 Kajti uničenje od Boga mi je bilo strahota in zaradi razloga njegovega visočanstva ne bi mogel zdržati.
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24 Če sem zlato naredil za svoje upanje ali sem čistemu zlatu rekel: › Ti si moje zaupanje, ‹
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 če sem se veselil, ker je bilo moje premoženje veliko in ker je moja roka veliko pridobila,
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 če sem pogledal sonce, ko je sijalo ali luno hoditi v sijaju
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 in je bilo moje srce skrivno premamljeno, oziroma so moja usta poljubila mojo roko?
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 Tudi to bi bila krivičnost, da bi bil kaznovan od sodnika, kajti jaz bi zanikal Boga, ki je zgoraj.
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 Če sem se veselil ob uničenju tistega, ki me je sovražil ali sem se povzdignil, ko ga je našlo zlo,
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 niti svojim ustom nisem dopustil, da grešijo z želenjem prekletstva njegovi duši.
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31 Če možje mojega šotora niso rekli: ›Oh, da bi imeli njegovo meso! Ne moremo biti zadovoljni.‹
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32 Tujec ni prenočeval na ulici, temveč sem svoja vrata odprl popotniku.
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33 Če sem svoje prestopke pokril kakor Adam, s skrivanjem svoje krivičnosti v svojem naročju,
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34 ali sem se bal velike množice, ali me straši zaničevanje družin, da sem molčal in nisem šel izpred vrat?
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35 Oh, da bi me nekdo poslušal! Glej, moja želja je, da bi mi Vsemogočni odgovoril in da bi moj nasprotnik napisal knjigo.
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 Zagotovo bi to vzel na svojo ramo in si to privezal kot krono.
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 Prikazal bi mu število mojih korakov. Kakor princ bi šel blizu k njemu.
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 Če moja dežela joka zoper mene ali da se njene brazde podobno pritožujejo,
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 če sem brez denarja pojedel njene sadove ali sem njenim lastnikom povzročil, da izgubijo svoje življenje,
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 naj osat raste namesto pšenice in smrdljiv plevel namesto ječmena.« Jobove besede so končane.
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
