Job 27
1 Poleg tega je Job nadaljeval svojo prispodobo in rekel:
Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
2 » Kakor Bog živi, ki je odvzel mojo sodbo in Vsemogočni, ki je nadlegoval mojo dušo;
Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
3 ves čas je moj dih v meni in Božji duh je v mojih nosnicah;
Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
4 moje ustnice ne bodo govorile zlobnosti niti moj jezik ne bo izrekel prevare.
Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
5 Bog ne daj, da bi vas opravičil. Dokler ne umrem, svoje neokrnjenosti ne bom odstranil od sebe.
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
6 Svojo pravičnost trdno držim in je ne bom izpustil. Moje srce me ne bo grajalo, tako dolgo, dokler živim.
Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
7 Naj bo moj sovražnik kakor zlobnež in kdor se dviguje zoper mene kakor nepravičnež.
Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
8 Kajti kaj je upanje hinavca, čeprav on pleni, medtem ko Bog odvzema njegovo dušo?
Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
9 Mar bo Bog slišal njegov jok, ko nadenj pride stiska?
Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
10 Mar se bo razveseljeval v Vsemogočnem? Mar bo vedno klical k Bogu?
Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
11 Učil te bom z Božjo roko. Tega, kar je z Vsemogočnim, ne bom prikrival.
Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
12 Glejte, vi vsi ste to videli, zakaj ste potem vsi skupaj tako prazni?
Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
13 To je delež zlobnega moža z Bogom in dediščina zatiralcev, ki jo bodo prejeli od Vsemogočnega.
Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
14 Če bodo njegovi otroci pomnoženi, je to za meč in njegovo potomstvo ne bo nasičeno s kruhom.
Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
15 Tisti, ki preostanejo od njega, bodo pokopani v smrt in njegove vdove ne bodo jokale.
Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
16 Čeprav kopiči srebra kakor prahu in si pripravlja oblačila kakor iz ila,
Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
17 to lahko pripravlja, toda pravični si bo to nadel in nedolžni bo razdelil srebro.
Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 Svojo hišo gradi kakor molj in kakor šotor, ki ga postavlja čuvaj.
Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
19 Bogataš se bo ulegel, toda ne bo zbran, odpira svoje oči in ga ni.
Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
20 Strahote ga zgrabijo kakor vode, vihar ga ukrade v noči.
Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
21 Vzhodnik ga odnaša proč in on odhaja; kakor vihar ga vrže iz njegovega kraja.
Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
22 Kajti Bog bo vrgel nanj in ne bo prizanesel, želel bo pobegniti iz njegove roke.
Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
23 Ljudje bodo s svojimi rokami ploskali nad njim in ga izžvižgali iz njegovega kraja.
Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
