Job 24
1 Zakaj, videč, da časi niso skriti pred Vsemogočnim, tisti, ki ga ne poznajo, vidijo njegove dni?
Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
2 Nekateri odstranjujejo mejnike, na silo odvedejo trope in se hranijo z njimi.
A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
3 Odvedli so osla osirotelemu, vdovinega vola so vzeli za jamstvo.
Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
4 Pomoči potrebnega odvrnejo iz poti. Revni na zemlji se skupaj skrivajo.
Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
5 Glej, kakor divji osli v puščavi gredo naprej k svojemu delu; ob zori se dvigajo za plenom. Divjina zanje in za njihove otroke obrodi hrano.
Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
6 Žanjejo vsak svoje žito na polju, in zbirajo trgatev zlobnih.
A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
7 Nagim povzročajo, da prenočujejo brez oblačil, da v mrazu nimajo nobenega pokrivala.
Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
8 Mokri so od nalivov z gora in se oklepajo skale v želji po zatočišču.
A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
9 Siroto trgajo od prsi in jemljejo jamstvo revnemu.
Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
10 Povzročajo mu, da hodi nag, brez obleke in jemljejo snop pred lačnim,
Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
11 ki dela olje znotraj njihovih zidov in mendra njihove vinske stiskalnice in trpi žejo.
Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
12 Iz mesta stokajo ljudje in duša ranjenega vpije, vendar Bog nanje ne polaga nespametnosti.
A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
13 Oni so izmed tistih, ki se upirajo svetlobi. Ne poznajo njenih poti niti ne ostajajo na njenih stezah.
Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
14 Morilec vstaja s svetlobo, ubija uboge in pomoči potrebne in v noči je kakor tat.
Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
15 Tudi oko zakonolomca čaka na mrak, rekoč: ›Nobeno oko me ne bo videlo‹ in skriva svoj obraz.
A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
16 V temi kopljejo skozi hiše, ki so si jih označili podnevi; oni ne poznajo svetlobe.
Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
17 Kajti jutro jim je celo kakor senca smrti. Če jih kdo prepozna, so v strahotah smrtne sence.
Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
18 Nagel je kakor vode. Njihov delež je preklet na zemlji. Ne gleda poti v vinograde.
Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek. (Sheol h7585)
20 Maternica ga bo pozabila, ličinka se bo medéno hranila na njem. Ne bo se ga več spominjalo in zlobnost bo zlomljena kakor drevo.
Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
21 Z jalovo, ki ne rojeva, postopa hudobno in ne dela dobrega vdovi.
A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
22 S svojo močjo priteguje tudi mogočne. On vstaja in noben človek ni prepričan v življenje.
De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
23 Čeprav mu je dano, da bi bil na varnem, kjer počiva, so vendar njegove oči na njihovih poteh.
Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
24 Povišani so za malo časa, toda izginejo in so ponižani. Vzeti so iz poti kakor vsi drugi in odsekani kakor vrhovi žitnega klasja.
Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
25 Če ne bi bilo to sedaj tako, kdo me bo naredil za lažnivca in moj govor naredil brez vrednosti?«
Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
