Job 21
1 Toda Job je odgovoril in rekel:
Felelt Jób és mondta:
2 »Marljivo prisluhnite mojemu govoru in to naj bodo vaše tolažbe.
Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
3 Pustite mi, da lahko govorim in potem, ko bom govoril, zasmehujte.
Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
4 Kar se mene tiče ali je moja pritožba proti človeku? In če bi bilo tako, zakaj naj potem moj duh ne bi bil nemiren?
Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
5 Poglejte me in bodite osupli in svojo roko položite na svoja usta.
Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
6 Celo kadar se spomnim, sem prestrašen in trepetanje se oprijemlje mojega mesa.
Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
7 Zakaj zlobni živijo, postanejo stari in so mogočni v moči?
Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
8 Njihovo seme je z njimi utrjeno v njihovem pogledu in njihovo potomstvo pred njihovimi očmi.
Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
9 Njihove hiše so varne pred strahom niti nad njimi ni Božje palice.
Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
10 Njihov bik plodi in ne odpove; njihova krava povrže in ne zavrže svojega teleta.
Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
11 Svoje malčke pošiljajo kakor trop in njihovi otroci plešejo.
Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
12 Vzamejo tamburin in harfo in se veselijo ob zvoku piščali.
Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá. (Sheol h7585)
14 Zato Bogu rečejo: ›Odidi od nas, kajti mi ne želimo spoznanja tvojih poti.
Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
15 Kaj je Vsemogočni, da bi mu služili? In kakšno korist bi imeli, če molimo k njemu?‹
mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
16 Glej, njihovo dobro ni v njihovi roki; nasvet zlobnega je daleč od mene.
Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Kako pogosto je sveča zlobnih ugasnjena! In kako pogosto nanje prihaja njihovo uničenje! Bog v svoji jezi deli bridkosti.
Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
18 So kakor strnišče pred vetrom in kakor pleve, ki jih vihar odnaša proč.
Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
19 Bog kopiči njegovo krivičnost za njegove otroke. Nagrajuje ga in on bo to vedel.
Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
20 Njegove oči bodo videle njegovo uničenje in pil bo od besa Vsemogočnega.
saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
21 Kajti kakšen užitek ima on v njegovi hiši za njim, ko je število njegovih mesecev na sredi prekinjeno?
Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
22 Mar bo kdorkoli Boga učil spoznanja? Ker on sodi tiste, ki so visoko.
Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
23 Nekdo umre v svoji polni moči, v celoti spokojen in tiho.
Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
24 Njegove prsi so polne mleka in njegove kosti so navlažene z mozgom.
sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
25 Drugi pa umira v grenkobi svoje duše in nikoli ne jé z užitkom.
Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
26 Podobno se bodo ulegli v prah in ličinke jih bodo pokrile.
Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
27 Glej, poznam vaše misli in naklepe, ki ste jih krivično domišljali zoper mene.
Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
28 Kajti pravite: »Kje je prinčeva hiša? Kje so bivališča zlobnih?
Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
29 Mar jih niste prosili, da gredo po poti? Ali poznate njihove simbole,
– nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
30 da je zlobni prihranjen za dan uničenja? Privedeni bodo k dnevu besa.
hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
31 Kdo bo njegovo pot oznanil njegovemu obrazu? Kdo mu bo poplačal, kar je storil?
Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
32 Vendar bo priveden h grobu in ostal bo v gomili.
Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
33 Grude iz doline mu bodo sladke in vsak človek bo priveden za njim, kakor so tam brezštevilni pred njim.
édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
34 Kako me potem zaman tolažite, glede na to, da v vaših odgovorih ostaja neresnica?«
Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
