Job 15
1 Potem je odgovoril Elifáz Temánec in rekel:
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2 »Mar naj moder človek izreka prazno znanje in svoj trebuh napolnjuje z vzhodnikom?
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3 Mar naj razpravlja z nekoristnim govorjenjem? Ali z govori, s katerimi ne more storiti ničesar dobrega?
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
4 Da, ti zametuješ strah in zadržuješ molitev pred Bogom.
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
5 Kajti tvoja usta izrekajo tvojo krivičnost in ti izbiraš jezik prebrisanega.
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6 Tvoja lastna usta te obsojajo in ne jaz. Da, tvoje lastne ustnice pričujejo zoper tebe.
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
7 Mar si ti prvi človek, ki je bil rojen? Ali si bil narejen pred hribi?
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8 Mar si slišal Božjo skrivnost? In ali sebi zadržuješ modrost?
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9 Kaj ti veš, kar mi ne vemo? Kaj razumeš, česar ni v nas?
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
10 Z nami so sivolasi in zelo stari možje, precej starejši od tvojega očeta.
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
11 Ali so Božje tolažbe zate majhne? Je s teboj kakršnakoli skrita stvar?
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
12 Zakaj te tvoje srce odnaša? In ob čem tvoje oči mežikajo,
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13 da svojega duha obračaš zoper Boga in takšnim besedam dopuščaš iziti iz svojih ust?
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14 Kaj je človek, da bi bil čist? In ta, ki je rojen iz ženske, da bi bil pravičen?
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
15 Glej, zaupanja ne polaga v svoje svete. Da, nebo ni čisto v njegovem pogledu.
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16 Kako mnogo bolj gnusen in umazan je človek, ki pije krivičnost kakor vodo?
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17 Pokazal ti bom, poslušaj me. To, kar sem videl, bom oznanil.
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
18 To, kar so modri možje povedali od svojih očetov in tega niso skrili,
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19 katerim samim je bila dana zemlja in noben tujec ni šel med njimi.
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20 Zloben človek se muči z bolečino vse svoje dni in število let je skrito zatiralcu.
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21 Grozen zvok je v njegovih ušesih. V uspevanju bo nadenj prišel uničevalec.
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
22 Ne verjame, da se bo vrnil iz teme in meč čaka nanj.
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23 Naokoli tava za kruhom, rekoč: ›Kje je?‹ Ve, da je ob njegovi roki pripravljen dan teme.
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 Stiska in tesnoba ga bosta preplašili. Prevladali bosta zoper njega kakor kralj, pripravljen na bitko.
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
25 Kajti svojo roko izteguje zoper Boga in se krepi zoper Vsemogočnega.
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
26 On steče nadenj, celó na njegov vrat, na debele izbokline njegovih ščitov,
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27 ker svoj obraz pokriva s svojo mastnostjo in na svojih ledjih nabira sloje tolšče.
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28 Prebiva v zapuščenih mestih in hišah, ki jih noben človek ne naseljuje, ki so pripravljene, da postanejo ruševine.
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
29 Ne bo bogat, niti se ne bo njegovo imetje nadaljevalo, niti svoje popolnosti na zemlji ne bo podaljšal.
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30 Iz teme ne bo odšel. Plamen bo posušil njegove mladike in z dihom svojih ust bo odšel proč.
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
31 Kdor je zaveden naj ne zaupa v ničnost, kajti ničnost bo njegovo povračilo.
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32 Dovršeno bo pred njegovim časom in njegova veja ne bo zelena.
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
33 Svoje nezrelo grozdje bo otresel kakor trta in svoj cvet bo odvrgel kakor oljka.
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
34 Kajti skupnost hinavcev bo zapuščena in ogenj bo použil šotore podkupovanja.
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35 Spočenjajo vragolijo in rodijo ničnost in njihov trebuh pripravlja prevaro.«
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
