Job 15
1 Potem je odgovoril Elifáz Temánec in rekel:
Felelt a Témánbeli Elífáz s mondta:
2 »Mar naj moder človek izreka prazno znanje in svoj trebuh napolnjuje z vzhodnikom?
Vajon bölcs felel-e szeles tudással s megtölti-e keleti széllel belsejét –
3 Mar naj razpravlja z nekoristnim govorjenjem? Ali z govori, s katerimi ne more storiti ničesar dobrega?
bizonyítgatva mitsem érő beszéddel és szavakkal, melyekkel nem használ.
4 Da, ti zametuješ strah in zadržuješ molitev pred Bogom.
Te az Isten félelmét is megbontod, csökkented az imaszót Isten előtt.
5 Kajti tvoja usta izrekajo tvojo krivičnost in ti izbiraš jezik prebrisanega.
Mert bűnöd tanítja szájadat s a ravaszok nyelvét választod.
6 Tvoja lastna usta te obsojajo in ne jaz. Da, tvoje lastne ustnice pričujejo zoper tebe.
Szájad ítél el téged s nem én, s ajkaid vallanak ellened.
7 Mar si ti prvi človek, ki je bil rojen? Ali si bil narejen pred hribi?
Elsőnek születtél-e az emberek közt a a halmoknál előbb létesültél?
8 Mar si slišal Božjo skrivnost? In ali sebi zadržuješ modrost?
Isten tanácsában hallottál-e valamit és csentél magadnak bölcsességet?
9 Kaj ti veš, kar mi ne vemo? Kaj razumeš, česar ni v nas?
Mit tudsz te, mit mi nem tudunk, mit értesz, a mi nem volna mi nálunk?
10 Z nami so sivolasi in zelo stari možje, precej starejši od tvojega očeta.
Vén is, aggastyán is van közöttünk, napokra apádnál korosabb.
11 Ali so Božje tolažbe zate majhne? Je s teboj kakršnakoli skrita stvar?
Kevés-e neked Isten vigasztalása s az ige, mely csínján bánt veled?
12 Zakaj te tvoje srce odnaša? In ob čem tvoje oči mežikajo,
Mit ragad el téged szíved, és mit integetnek szemeid,
13 da svojega duha obračaš zoper Boga in takšnim besedam dopuščaš iziti iz svojih ust?
hogy Isten ellen fordítod indulatodat és szájadból kibocsátasz szavakat?
14 Kaj je človek, da bi bil čist? In ta, ki je rojen iz ženske, da bi bil pravičen?
Mi a halandó, hogy tiszta legyen, s hogy igaz legyen asszony szülöttje?
15 Glej, zaupanja ne polaga v svoje svete. Da, nebo ni čisto v njegovem pogledu.
Lám, szentjeiben nem hisz, az egek sem tiszták szemeiben;
16 Kako mnogo bolj gnusen in umazan je človek, ki pije krivičnost kakor vodo?
hát még az utálatos és megromlott, az ember, ki mint vizet issza a jogtalanságot.
17 Pokazal ti bom, poslušaj me. To, kar sem videl, bom oznanil.
Hadd oktatlak, hallgass reám, s a mit láttam, hadd beszélem el;
18 To, kar so modri možje povedali od svojih očetov in tega niso skrili,
a mit hirdetnek bölcsek, és nem titkolták el őseik részéről –
19 katerim samim je bila dana zemlja in noben tujec ni šel med njimi.
nekik egyedül adatott az ország, s idegen nem járt közöttük:
20 Zloben človek se muči z bolečino vse svoje dni in število let je skrito zatiralcu.
A gonosznak minden napjaiban kínlódik ő, s az évek száma alatt, melyek fentartvák az erőszakosnak.
21 Grozen zvok je v njegovih ušesih. V uspevanju bo nadenj prišel uničevalec.
Rettegések hangja a fülében: békében jön reá pusztító.
22 Ne verjame, da se bo vrnil iz teme in meč čaka nanj.
Nem hiszi, hogy visszatér a sötétségből, ki van szemelve a kard számára.
23 Naokoli tava za kruhom, rekoč: ›Kje je?‹ Ve, da je ob njegovi roki pripravljen dan teme.
Bolyong ő kenyér után, hol van; tudja, hogy készen áll oldalán a sötétség napja.
24 Stiska in tesnoba ga bosta preplašili. Prevladali bosta zoper njega kakor kralj, pripravljen na bitko.
Ijesztik őt szükség és szorongás, megragadja őt mint csatára kész király.
25 Kajti svojo roko izteguje zoper Boga in se krepi zoper Vsemogočnega.
Mert Isten ellen nyújtotta ki kezét a Mindenható ellen hősködik;
26 On steče nadenj, celó na njegov vrat, na debele izbokline njegovih ščitov,
nyakkal szalad ellene, pajzsainak vastag dudoraival.
27 ker svoj obraz pokriva s svojo mastnostjo in na svojih ledjih nabira sloje tolšče.
Mert arczát befödte zsírjával s hájat szerzett ágyékára.
28 Prebiva v zapuščenih mestih in hišah, ki jih noben človek ne naseljuje, ki so pripravljene, da postanejo ruševine.
Letelepült megsemmisített városokban, házakban, melyeket nem laknak, melyek rendelve vannak kőhalmoknak.
29 Ne bo bogat, niti se ne bo njegovo imetje nadaljevalo, niti svoje popolnosti na zemlji ne bo podaljšal.
Nem gazdagszik meg, nem áll fönn a vagyona, nem hajlik a földre szerzeménye;
30 Iz teme ne bo odšel. Plamen bo posušil njegove mladike in z dihom svojih ust bo odšel proč.
nem térhet ki a sötétség elől, csemetéjét láng szárítja el s eltűnik – az ő szája leheletétől.
31 Kdor je zaveden naj ne zaupa v ničnost, kajti ničnost bo njegovo povračilo.
Ne higyjen a semmiségben, a ki megtévedett, mert semmiség lesz, a mit cserébe kap.
32 Dovršeno bo pred njegovim časom in njegova veja ne bo zelena.
Mielőtt itt volna a napja, beteljesedik, s pálmaága nem zöldellő.
33 Svoje nezrelo grozdje bo otresel kakor trta in svoj cvet bo odvrgel kakor oljka.
Mint szőlőtő elvetéli egresét, s mint olajfa hullatja el virágát.
34 Kajti skupnost hinavcev bo zapuščena in ogenj bo použil šotore podkupovanja.
Mert az istentelennek községe meddő, és tűz emészti a megvesztegetés sátrait:
35 Spočenjajo vragolijo in rodijo ničnost in njihov trebuh pripravlja prevaro.«
bajt fogannak és jogtalanságot szülnek, és belsejük csalárdságot készít.
