Job 14
1 Človek, ki je rojen iz ženske, je malo-dneven in poln težav,
Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
2 poganja kakor cvet in je odtrgan, odleti tudi kakor senca in ne nadaljuje.
Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
3 Mar odpiraš svoje oči nad takšnim in me s seboj vodiš na sodbo?
Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
4 Kdo lahko privede čisto stvar iz nečiste? Niti en.
Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
5 Ker so njegovi dnevi določeni, je število njegovih mesecev s teboj; ti si določil njegove meje, ki jih ne more prestopiti.
Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
6 Obrni se od njega, da lahko počiva, dokler svojega dneva ne bo dovršil kakor najemnik.
Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
7 Kajti upanje je za drevo, če je posekano, da bo ponovno pognalo in da njegove nežne veje ne bodo odnehale.
Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
8 Čeprav se njegova korenina v zemlji postara in njegov štor umre v zemlji,
Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
9 vendar preko vonja vode vzbrsti in požene veje kakor rastlina.
A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
10 Toda človek umre in obleži. Da, človek izroči duha in kje je?
De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
11 Kakor vode izhlapevajo iz morja in se poplava izsušuje in posuši,
Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
12 tako se človek uleže in ne vstane. Dokler ne bo več neba, se ne bodo prebudili niti ne bodo dvignjeni iz svojega spanja.
Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
13 Oh, da bi me hotel skriti v grob, da bi me varoval na skrivnem, dokler tvoj bes ne mine, da bi mi določil določeni čas in me spomnil! (Sheol h7585)
Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
14 Če človek umre, mar bo ponovno živel? Vse dni svojega določenega časa bom čakal, dokler ne pride moja sprememba.
Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
15 Klical boš in jaz ti bom odgovoril; imel boš željo po delu svojih rok.
Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
16 Kajti sedaj šteješ moje korake. Mar ne paziš nad mojim grehom?
De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
17 Moj prestopek je zapečaten v mošnji in ti zašiješ mojo krivičnost.
Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
18 Zagotovo padajoča gora pride v nič in skala je odstranjena iz svojega kraja.
Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
19 Vode brusijo kamne. Ti izpiraš stvari, ki rastejo ven iz zemeljskega prahu in ti uničuješ upanje človeka.
A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
20 Na veke prevladuješ zoper njega in on premine. Spreminjaš njegovo obličje in ga pošiljaš proč.
Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
21 Njegovi sinovi so prišli v čast in on tega ne ve. Ponižani so, toda tega ne zaznava o njih.
Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
22 Toda njegovo meso na njem bo imelo bolečino in njegova duša znotraj njega bo žalovala.«
Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
