Job 13
1 Glej, moje oko je vse to videlo, moje uho je to slišalo in razumelo.
Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
2 Kar veste vi, isto vem tudi jaz. Nisem slabši od vas.
Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
3 Zagotovo bi govoril Vsemogočnemu in želim si, da bi razpravljal z Bogom.
Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
4 Toda vi ste ponarejevalci laži, vi vsi ste zdravniki brez vrednosti.
Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
5 Oh, da bi vsi skupaj molčali! To bi bila vaša modrost.
Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
6 Poslušajte torej moje zagovarjanje in prisluhnite prošnjam mojih ustnic.
Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
7 Mar boste zlobno govorili za Boga? In varljivo govorili zanj?
Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
8 Mar boste sprejeli njegovo osebo? Mar se boste potegovali za Boga?
Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
9 Ali je dobro, da bi vas on preiskal? Ali kakor en človek zasmehuje drugega ali tako vi zasmehujete njega?
Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
10 Zagotovo vas bo grajal, če naskrivaj sprejemate osebe.
Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
11 Mar vas ne bo njegova odličnost prestrašila? In njegova groza padla na vas?
Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
12 Vaši spomini so podobni pepelu, vaša telesa ilovnatim telesom.
Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
13 Molčite, pustite me samega, da lahko govorim in naj pride name kar hoče.
Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
14 Čemu jemljem svoje meso v svoje zobe in svoje življenje polagam v svojo roko?
Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
15 Čeprav me ubije, bom jaz vendar zaupal vanj; toda svoje lastne poti bom ohranil pred njim.
Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
16 On bo tudi rešitev moje duše, kajti hinavec ne bo prišel predenj.
Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
17 Marljivo prisluhnite mojemu govoru in moji izjavi s svojimi ušesi.
Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
18 Glejte torej, zapovedal sem svojo stvar; vem, da bom opravičen.
Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19 Kdo je tisti, ki se bo pravdal z menoj? Kajti sedaj, če zadržim svoj jezik, bom izročil duha.
Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
20 Samo ne storite mi dveh stvari, potem se ne bom skril pred teboj.
Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
21 Umakni svojo roko daleč od mene in naj me tvoja groza ne stori prestrašenega.
Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
22 Potem kliči in jaz ti bom odgovoril. Ali naj jaz govorim in ti mi odgovori.
aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
23 Kako številne so moje krivičnosti in grehi? Naredi mi, da spoznam svoj prestopek in svoj greh.
Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
24 Zakaj skrivaš svoj obraz in me šteješ za svojega sovražnika?
Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
25 Hočeš zlomiti list, gnan sem ter tja? Hočeš zasledovati suho strnišče?
Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
26 Kajti zoper mene pišeš grenke stvari in me delaš, da posedujem krivičnosti svoje mladosti.
Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
27 Moja stopala polagaš v klade in ozko gledaš na vse moje steze. Odtis postavljaš na pete mojih stopal.
és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
28 In on, kakor razpadajoča stvar, požira kakor obleko, ki je pojedena od molja.
És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
