< Job 11 >
1 Potem je odgovoril Cofár Naámčan in rekel:
Felele a Naamából való Czófár, és monda:
2 »Mar ne bo množica besed odgovorjena? Mar naj bo mož, poln govora, opravičen?
A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
3 Mar naj tvoje laži naredijo možem, da molčijo? In ko zasmehuješ, ali te noben človek ne bo osramotil?
Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
4 Kajti rekel si: ›Moj nauk je čist in jaz sem čist v tvojih očeh.‹
Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
5 Toda oh, da bi Bog spregovoril in zoper tebe odprl svoje ustnice
De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
6 in da bi ti pokazal skrivnosti modrosti, da so dvojne temu kar je! Vedi torej, da Bog od tebe terja manj, kakor zasluži tvoja krivičnost.
És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
7 Mar lahko z iskanjem najdeš Boga? Mar lahko do popolnosti spoznaš Vsemogočnega?
Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
8 To je tako visoko kakor nebo. Kaj lahko storiš? Globlje kakor pekel. Kaj lahko spoznaš? (Sheol )
Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? (Sheol )
9 Njegova mera je daljša kakor zemlja in širša kakor morje.
Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
10 Če odseka in zapre, ali zbere skupaj, kdo ga potem lahko ovira?
Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
11 Kajti pozna praznoglave ljudi. Tudi zlobnost vidi. Mar ne bo potem tega preudaril?
Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
12 Kajti praznoglav človek bi bil moder, čeprav bi bil človek rojen kakor žrebe divjega osla.
És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
13 Če pripraviš svoje srce in svoje roke iztegneš k njemu,
Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
14 če je krivičnost v tvoji roki, jo odloži daleč proč in naj zlobnost ne prebiva v tvojih šotorih.
Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
15 Kajti potem boš povzdignil svoj obraz brez madeža. Da, neomajen boš in se ne boš bal,
Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
16 ker boš pozabil svojo bedo in se je boš spominjal kakor vode, ki tečejo mimo,
Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
17 in tvoja starost bo jasnejša kakor opoldan; svetil boš naprej, ti boš kakor jutro.
Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
18 Ti boš varen, ker je upanje. Da, kopal boš okoli sebe in svoj počitek si boš vzel v varnosti.
Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
19 Tudi ulegel se boš in nihče te ne bo strašil. Da, mnogi te bodo obžalovali.
Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
20 Toda oči zlobnih bodo odpovedale in ne bodo pobegnili in njihovo upanje bo kakor izročitev duha.«
De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!