Job 11

1 Potem je odgovoril Cofár Naámčan in rekel:

Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:

2 »Mar ne bo množica besed odgovorjena? Mar naj bo mož, poln govora, opravičen?

Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza?

3 Mar naj tvoje laži naredijo možem, da molčijo? In ko zasmehuješ, ali te noben človek ne bo osramotil?

Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít?

4 Kajti rekel si: ›Moj nauk je čist in jaz sem čist v tvojih očeh.‹

Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt!

5 Toda oh, da bi Bog spregovoril in zoper tebe odprl svoje ustnice

Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben,

6 in da bi ti pokazal skrivnosti modrosti, da so dvojne temu kar je! Vedi torej, da Bog od tebe terja manj, kakor zasluži tvoja krivičnost.

hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből.

7 Mar lahko z iskanjem najdeš Boga? Mar lahko do popolnosti spoznaš Vsemogočnega?

Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?

8 To je tako visoko kakor nebo. Kaj lahko storiš? Globlje kakor pekel. Kaj lahko spoznaš? (Sheol h7585)

Egek magasságai – mit tehetsz? Mélyebb az alvilágnál mit tudhatsz meg? (Sheol h7585)

9 Njegova mera je daljša kakor zemlja in širša kakor morje.

Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél.

10 Če odseka in zapre, ali zbere skupaj, kdo ga potem lahko ovira?

Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza?

11 Kajti pozna praznoglave ljudi. Tudi zlobnost vidi. Mar ne bo potem tega preudaril?

Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel.

12 Kajti praznoglav človek bi bil moder, čeprav bi bil človek rojen kakor žrebe divjega osla.

Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik.

13 Če pripraviš svoje srce in svoje roke iztegneš k njemu,

Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet –

14 če je krivičnost v tvoji roki, jo odloži daleč proč in naj zlobnost ne prebiva v tvojih šotorih.

ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot –

15 Kajti potem boš povzdignil svoj obraz brez madeža. Da, neomajen boš in se ne boš bal,

bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned;

16 ker boš pozabil svojo bedo in se je boš spominjal kakor vode, ki tečejo mimo,

bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá.

17 in tvoja starost bo jasnejša kakor opoldan; svetil boš naprej, ti boš kakor jutro.

S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel.

18 Ti boš varen, ker je upanje. Da, kopal boš okoli sebe in svoj počitek si boš vzel v varnosti.

És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le;

19 Tudi ulegel se boš in nihče te ne bo strašil. Da, mnogi te bodo obžalovali.

heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni.

20 Toda oči zlobnih bodo odpovedale in ne bodo pobegnili in njihovo upanje bo kakor izročitev duha.«

De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.