Job 10
1 Moji duši se gnusi moje življenje. Svojo pritožbo bom pustil nad seboj; govoril bom v grenkobi svoje duše.
Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
2 Bogu bom rekel: ›Ne obsodi me. Razloži mi, zakaj se pričkaš z menoj.‹
Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
3 Mar ti je dobro, da bi zatiral, da bi preziral delo svojih rok in bi sijal nad nasvetom zlobnega?
Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
4 Imaš mesene oči? Mar vidiš, kakor vidi človek?
Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
5 So tvoji dnevi kakor dnevi človeka? So tvoja leta kakor človeški dnevi,
Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
6 da poizveduješ za mojo krivičnostjo in preiskuješ za mojim grehom?
hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
7 Ti veš, da nisem zloben in nikogar ni, ki lahko osvobodi iz tvoje roke.
noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
8 Tvoje roke so me naredile in me oblikovale skupaj na vsaki strani, vendar si me uničil.
Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
9 Spomni se, rotim te, da si me naredil kakor ilo, ti pa me hočeš ponovno privesti v prah?
Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
10 Mar me nisi iztočil kakor mleko in me strdil kakor sir?
Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
11 Oblekel si me s kožo in mesom in me obdal s kostmi in kitami.
bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
12 Zagotovil si mi življenje in naklonjenost in tvoje obiskovanje je ohranilo mojega duha.
életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
13 Te stvari si skril v svojem srcu, vem, da je to s teboj.
De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
14 Če grešim, potem me zaznamuješ in me ne boš oprostil pred mojo krivičnostjo.
ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
15 Če bi bil zloben, gorje meni. Če bi bil pravičen kljub temu ne bi dvignil svoje glave. Poln zmedenosti sem, zato poglej mojo stisko,
Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
16 kajti ta narašča. Loviš me kakor krut lev in se ponovno kažeš čudovitega nad menoj.
S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
17 Zoper mene obnavljaš svoje pričevanje in nad menoj povečuješ svoje ogorčenje. Spremembe in vojna so zoper mene.
megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
18 Zakaj si me potem privedel ven iz maternice? Oh, da bi izročil duha in me nobeno oko ne bi videlo!
S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
19 Bil bi kakor, če me ne bi bilo, od maternice bi bil odnesen v grob.
mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
20 Mar ni mojih dni malo? Odnehaj torej in me pusti samega, da se malo potolažim,
Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
21 preden grem, od koder se ne bom vrnil, celó v deželo teme in smrtne sence,
Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
22 deželo teme kakor tema sama in smrtne sence, brez kakršnegakoli reda in kjer je svetloba kakor tema.«
országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
