Izaija 21
1 Breme puščave morja. Kakor gredo skozi vrtinčasti vetrovi na jugu, tako ta prihaja iz puščave, iz strašne dežele.
Jövendölés a tenger pusztasága ellen. Mint szélvészek, délen tombolók, úgy jő a pusztából, rettenetes földről.
2 Mučno videnje mi je naznanjeno, zahrbtnež postopa zahrbtno in plenilec pleni. Pojdi gor, oh Elám. Oblegaj, oh Medija. Vsemu njihovemu vzdihovanju sem storil, da preneha.
Kemény látás jelentetett meg nékem: a csalárd csal, a pusztító pusztít. Jőjj fel Élám, szálld meg Madai, minden ő fohászkodásának véget vetek.
3 Zato so moja ledja napolnjena z bolečino. Polastile so se me ostre bolečine kakor ostre bolečine ženske, ki je v porodnih mukah. Sklonjen sem bil ob poslušanju tega, ob gledanju tega sem bil zaprepaden.
Ezért ágyékim telvék fájdalommal, és kínok fogtak el, mint a szűlő asszony kínjai; gyötrődöm hallása miatt, és megrémültem látása miatt.
4 Moje srce trepeta, grozljivost me je preplašila. Noč mojega užitka mi je obrnil v strah.
Reszket szívem, iszonyúság rettent, a kedves éjszakát remegéssé tevé nékem.
5 Pripravite mizo, stražite v stražnem stolpu, jejte, pijte. Vstanite, vi princi in pomazilite ščit.
Teríts asztalt, vigyázzon a vigyázó, egyetek, igyatok; föl fejedelmek, kenjétek a paizst!
6 Kajti tako mi je rekel Gospod: »Pojdi, postavi stražarja, naj razglasi, kar vidi.«
Mert így szólott hozzám az Úr: Menj és állass őrállót, a mit lát, mondja meg.
7 Ta je zagledal bojni voz z nekaj konjeniki, voz z osli in voz s kamelami in marljivo prisluhnil z mnogo pozornosti
És látott lovas csapatot, páros lovagokat, szamaras csapatot, tevés csapatot, és nagy figyelmesen hallgatott.
8 ter zavpil: »Lev. ›Moj Gospod, nenehno stojim na stražnem stolpu podnevi in na svojo stražo sem postavljen cele noči
És kiálta, mint oroszlán: Uram, az őrtoronyban állok szüntelen napestig, és őrhelyemen állok egész éjszakákon.
9 in glej, sem prihaja bojni voz z možmi, z nekaj konjeniki.‹« Odgovoril je in rekel: »Babilon je padel, padel je in vse rezane podobe njegovih bogov je zdrobil na tla.«
És ímé, lovas csapat jött, páros lovagok, és szólott és mondá: Elesett, elesett Babilon, s isteneinek minden faragott képeit a földre zúzták le.
10 Oh moja mlatev in žito mojih tal. To, kar sem slišal od Gospoda nad bojevniki, Izraelovega Boga, sem vam naznanil.
Oh én cséplésem és szérűmnek fia, a mit hallottam a seregek Urától, Izráel Istenétől, azt jelentém meg néktek!
11 Breme o Dumi. Kliče me iz Seírja: »Stražar, kaj je glede noči? Stražar, kaj je glede noči?«
Jövendölés Dúma ellen: Seirből így kiáltnak hozzám: Vigyázó! meddig még az éjszaka, meddig még ez éj?
12 Stražar je rekel: »Prihaja jutro in tudi noč. Če hočete poizvedeti, poizvejte. Vrnite se, pridite.«
Szólt a vigyázó: Eljött a reggel, az éjszaka is; ha kérdeni akartok, kérdjetek, forduljatok vissza és jertek el!
13 Breme nad Arabijo. V arabskem gozdu boste prenočevale, oh ve, potujoče skupine Dedánovcev.
Jövendölés Arábia ellen: Az erdőben háltok Arábiában, Dédán utazó seregei.
14 Prebivalci dežele Temá so prinesli vodo tistemu, ki je bil žejen. Tistega, ki je bežal, so prestregli s svojim kruhom.
A szomjazó elé hozzatok vizet! Témá földének lakosi kenyerökkel jönnek a bujdosó elébe.
15 Kajti pobegnili so pred meči, pred izvlečenim mečem, pred napetim lokom in pred bolečino vojne.
Mert az ellenség fegyvere előtt bujdosnak, a kivont fegyver előtt és a felvont kézívek előtt és a nehéz harcz előtt.
16 Kajti tako mi je rekel Gospod: »Znotraj leta, glede na najemnikova leta in vsa slava Kedárja bo padla.
Mert így szólott hozzám az Úr: Még egy esztendő, mely mint a béresnek esztendeje, és elvész Kédárnak minden dicsősége;
17 Preostanek izmed števila lokostrelcev, močni možje izmed kedárskih otrok, bodo zmanjšani, « kajti Gospod, Izraelov Bog, je to govoril.
És Kédár vitéz fiainak kézíve számának maradéka megkevesedik; mert az Úr, Izráel Istene mondá.
