Ezekiel 6
1 K meni je prišla Gospodova beseda, rekoč:
És lőn az Úrnak szava én hozzám, mondván:
2 »Človeški sin, naravnaj svoj obraz proti Izraelovim goram in prerokuj zoper njih
Embernek fia, vesd tekintetedet Izráel hegyeire, és prófétálj ellenök:
3 in reci: ›Ve Izraelove gore, poslušajte besedo Gospoda Boga: ›Tako govori Gospod Bog goram in hribom, rekam in dolinam: ›Glejte jaz, celó jaz, bom nad vas privedel meč in uničil bom vaše visoke kraje.
És mondjad: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr Isten beszédét! Ezt mondja az Úr Isten a hegyeknek és a halmoknak, a mélységeknek és a völgyeknek: Ímé én fegyvert hozok reátok, és elvesztem a ti magaslataitokat.
4 Vaši oltarji bodo zapuščeni in vaši kipi bodo razbiti, in jaz bom vrgel dol vaše umorjene ljudi pred vaše malike.
És elpusztulnak oltáraitok, és összetörnek naposzlopaitok, és elhullatom sebesültjeiteket bálványaitok előtt.
5 Mrtva trupla Izraelovih otrok bom položil pred njihove malike in vaše kosti bom raztrosil okoli vaših oltarjev.
És vetem az Izráel fiainak holttesteit bálványaik elé, és szétszórom csontjaitokat oltáraitok körül.
6 V vseh vaših bivališčih bodo mesta opustošena in visoki kraji bodo zapuščeni, da bodo vaši oltarji lahko opustošeni in zapuščeni in bodo vaši maliki lahko razbiti in prenehali [obstajati] in bodo vaše podobe lahko posekane in bodo vaša dela lahko odpravljena.
Minden lakóhelyeteken a városok elpusztuljanak, és a magaslatok elveszszenek, hogy elpusztuljanak és rommá legyenek oltáraitok, és törjenek össze és legyenek semmivé bálványaitok, és kivágattassanak naposzlopaitok, és eltöröltessenek csinálmányaitok.
7 Umorjeni bodo padli v vaši sredi in spoznali boste, da jaz sem Gospod.
És elhulljon a sebesült közöttetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
8 Vendar bom pustil ostanek, da boste lahko imeli nekatere, ki bodo pobegnili meču med narodi, ko boste razkropljeni po deželah.
De maradékot hagyok, hogy legyenek közületek, a kik megmenekedtek a fegyvertől a pogányok közt, mikor szétszórattok a tartományokban.
9 Tisti izmed vas, ki pobegnejo, se me bodo spomnili med narodi, kamor bodo odvedeni ujetniki, kajti zlomljen sem z njihovim vlačugarskim srcem, ki je odšlo od mene in z njihovimi očmi, ki se gredo vlačugat za njihovimi maliki in gnusili se bodo samim sebi zaradi zla, ki so ga zagrešili pri vseh svojih ogabnostih.
Akkor megemlékeznek én rólam menekültjeitek a pogányok közt, kik közé fogságba vitetének, mert megtörtem parázna szívöket, mely tőlem elszakadt, és bálványaikkal paráználkodó szemeiket, és megundorodnak önmagok előtt a gonoszságokért, melyeket cselekedtek minden útálatosságuk szerint;
10 In spoznali bodo, da jaz sem Gospod in da nisem zaman rekel, da jim bom storil to zlo.‹«
És megismerik, hogy én vagyok az Úr: nem hiába mondottam, hogy megcselekszem velök e gonoszt.
11 Tako govori Gospod Bog: »Udari s svojo roko in zatopotaj s svojim stopalom ob tla ter reci: ›Ojoj za vse zle ogabnosti Izraelove hiše! Kajti padli bodo pod mečem, od lakote in kužne bolezni.
Így szólt az Úr Isten: Csapj tenyeredbe, toppants lábaddal és mondd: Jaj az Izráel háza minden gonosz útálatosságáért, mert fegyver, éhség és döghalál miatt hullanak el;
12 Kdor je daleč, bo umrl od kužne bolezni, in kdor je blizu, bo padel pod mečem, in kdor preostaja in je oblegan, bo umrl od lakote. Tako bom nad njimi dovršil svojo razjarjenost.
A ki messze van, döghalál miatt hal meg, a ki közel van, fegyver miatt esik el, és a ki megmaradt biztonságban, éhség miatt hal meg; és teljessé teszem búsulásomat rajtok.
13 Potem boste vedeli, da jaz sem Gospod, ko bodo njihovi pobiti ljudje [ležali] med njihovimi maliki, naokoli njihovih oltarjev, na vsakem visokem hribu, po vseh vrhovih gora in pod vsakim zelenim drevesom in pod vsakim debelim hrastom, [na] kraju, kjer so vsem svojim malikom darovali prijetno dišavo.
És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor sebesültjeik ott lesznek bálványaik között az ő oltáraik körül, minden magas halmon, minden hegyeknek tetein, minden zöld fa alatt és minden lombos terpentinfa alatt, a hol csak kedves illatot adának minden bálványaiknak.
14 Tako bom svojo roko iztegnil nadnje in njihovo deželo naredil zapuščeno, da, bolj zapuščeno kakor divjino proti Dibli, v vseh njihovih prebivališčih, in spoznali bodo, da jaz sem Gospod.‹«
Kinyújtom azért kezemet reájok, és teszem a földet kietlen pusztasággá, a pusztától fogva Dibláig minden lakóhelyökön, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr!
