Pridigar 7
1 Dobro ime je boljše kakor dragoceno mazilo in dan smrti [je boljši] kakor dan rojstva nekoga.
Jobb a név a jó olajnál és a halál napja a születés napjánál.
2 Bolje je iti v hišo žalujočega, kakor iti v hišo pojedine, kajti to je konec vseh ljudi; in živi si bodo to položili k srcu.
Jobb menni a gyásznak házába, mint menni a lakomának házába, mivelhogy az minden embernek a vége s az élő szívére veszi.
3 Bridkost je boljša kot smeh, kajti z žalostjo obličja je srce postalo boljše.
Jobb a bánat a nevetésnél, mert szomorú arcz mellett felvidúl a sziv.
4 Srce modrega je v hiši žalovanja, toda srce bedakov je v hiši veselja.
A bölcsek szíve a gyász házában van, a balgák szíve pedig az öröm házában.
5 Bolje je poslušati oštevanje modrega, kakor za človeka poslušati pesem bedakov.
Jobb hallgatni a bölcsnek dorgálását, mint hogy valaki hallgatja a balgák énekét;
6 Kajti kakor je prasketanje trnja pod loncem, tak je smeh bedaka. Tudi to je ničevost.
mert a milyen a tövisek ropogása a fazék alatt, olyan a balgának nevetése. S ez is hiúság! -
7 Zatiranje modrega zagotovo dela besnega in podkupnina uničuje srce.
Mert az elnyomás megtébolyítja a bölcset s a szívet elveszíti az ajándék.
8 Boljši je konec stvari kakor njen začetek, in potrpežljivi v duhu je boljši kakor ponosni v duhu.
Jobb a dolog vége mint kezdete; jobb a türelmes lelkű a büszke lelkűnél.
9 V svojem duhu ne bodi nagel, da bi bil jezen, kajti jeza počiva v naročju bedakov.
Ne hírtelenkedj lelkedben boszankodásra, mert a boszúság a balgák ölében nyugszik.
10 Ne reci: »Kaj je razlog, da so bili prejšnji dnevi boljši kakor tile?« Kajti glede tega nisi modro poizvedel.
Ne mondd: hogy van az, hogy az előbbi napok jobbak voltak emezeknél? Mert nem bölcseségből kérdezted ezt!
11 Modrost je dobra z dediščino; in z njo je korist tistim, ki gledajo sonce.
Jó a bölcseség a birtokkal és nyereség a napot látóknak.
12 Kajti modrost je obramba in denar je obramba, toda odličnost spoznanja je, da modrost daje življenje tem, ki jo imajo.
Mert árnyékúl van a bölcseség, árnyékúl az ezüst, de a tudás elsőbbsége: a bölcseség életben tartja gazdáját.
13 Preudari Gospodovo delo, kajti kdo lahko izravna to, kar je on skrivil?
Nézd az Isten művét; mert ki egyenesítheti ki azt, a mit ő meggörbített?
14 Na dan uspevanja bodi radosten, toda na dan nadloge preudari; tudi Bog je postavil enega nasproti drugemu, z namenom, da človek ne bi ničesar našel za njim.
A jónak napján légy jóban és a bajnak napján lásd: emezt is megfelelően amannak alkotta Isten, annak okából, hogy az ember nem talál maga után semmit.
15 Vse stvari sem videl v dneh svoje ničevosti. Je pravičen človek, ki propada v svoji pravičnosti in je zloben človek, ki v svoji zlobnosti podaljšuje svoje življenje.
Mindet láttam hiúságom napjaiban; van igaz, a ki elvész igazságában, és van gonosz, ki sokáig él gonoszságában.
16 Ne bodi preko mere pravičen niti se ne delaj preveč modrega. Zakaj bi samega sebe uničil?
Ne légy szerfölött igaz, s ne mutatkozzál bölcsnek túlságosan; minek pusztúlnál el?
17 Ne bodi preveč zloben niti ne bodi nespameten. Zakaj bi umrl pred svojim časom?
Ne légy szerfölött gonosz s ne légy balga; miért halnál meg időd előtt?
18 Dobro je, da bi to zgrabil, da, tudi pred tem ne umikaj svoje roke, kajti kdor se boji Boga, bo izmed vseh prišel naprej.
Jó, hogy megragadod ezt is és amattól sem vonod meg kezedet; mert az Istenfélő mindannyitól szabadúl.
19 Modrost krepi modrega bolj kakor deset silnih mož, ki so v mestu.
A bölcseség erejévé válik a bölcsnek, inkább mint tíz hatalmas, kik a városban vannak.
20 Kajti na zemlji ni pravičnega človeka, ki dela dobro in ne greši.
Mert ember nincs igaz a földön, ki jót cselekszik és nem vétkezik.
21 Prav tako se ne oziraj na vse besede, ki so izgovorjene, da ne bi slišal svojega služabnika [kako] te preklinja,
Mindazon beszédekre, melyeket beszélnek, ne add szívedet, nehogy halljad szolgádat, a mint átkoz tégedet.
22 kajti pogosto tudi tvoje lastno srce ve, da si ti sam podobno preklinjal druge.
Mert bizony sok ízben úgy tudja szíved, hogy te is átkoztál másokat.
23 Vse to sem preizkusil z modrostjo. Rekel sem: »Moder bom, « toda to je bilo daleč od mene.
Mindezeket megkisérlettem bölcseséggel; mondtam hadd leszek bölcs, de ő távol van én tőlem!
24 To, kar je daleč proč in presegajoče globoko, kdo to lahko spozna?
Távol van az, a mi van, s mély, mély: ki találhatja meg?
25 Svoje srce sem posvetil védenju in preiskovanju in iskanju modrosti in razlogu za stvari in da spoznam zlobnost neumnosti, celo nespametnost in norost.
Fordúltam én és arra volt szívem, hogy tudjak és vizsgálódjam, keressek bölcseséget meg számítást és tudjam, hogy a gonoszság balgaság, a balgatagság pedig eszelősség.
26 Našel sem grenkejše kakor smrt, žensko, čigar srce so pasti in mreže in njene roke kakor trakovi. Kdorkoli ugaja Bogu, bo zbežal pred njo, toda grešnik bo vzet po njej.
És találtam én a halálnál keserűbbnek az asszonyt, a ki olyan, hogy csupa tőr, és háló a szíve és bilincsek a kezei; a ki Isten előtt jó, megmenekül tőle, de a vétkes megfogatik általa.
27 »Glej, to sem našel, « pravi pridigar, naštevajoč enega za drugim, da spozna razlog.
Lásd, ezt találtam, mondja Kóhélet, egyet egyhez adván hogy megtaláljam a számítást.
28 Kar vendar moja duša išče, toda ne najdem. Našel sem enega med tisočimi, toda ženske med vsemi tistimi nisem našel.
Amit lelkem még keresett, de nem találtam: férfit egyet találtam ezer közt, de asszonyt mindezek közt nem találtam.
29 Glej, samo to sem našel, da je Bog človeka naredil poštenega, toda oni so iskali mnoge domiselnosti.
Csupán, lásd, ezt találtam: hogy Isten az embert egyenesnek alkotta, de ők sokféle mesterkedést kerestek.
