Pridigar 6

1 Je zlo, ki sem ga videl pod soncem in to je pogosto med ljudmi.

Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, és nagy baj az az emberen;

2 Človek, ki mu je Bog dal bogastva, premoženje in čast, tako da za svojo dušo ne potrebuje ničesar od vsega, kar si želi, pa mu vendar Bog ne daje moči, da od tega jé, temveč to jé tujec. To je ničevost in to je zla bolezen.

Mikor valakinek az Isten ád gazdagságot és kincseket és tisztességet, és semmi nélkül nem szűkölködik, valamit kivánhat lelkének, és az Isten nem engedi néki, hogy éljen azzal, hanem más ember él azzal: ez hiábavalóság és gonosz nyavalya!

3 Če človek zaplodi sto otrok in živi mnogo let, tako da je dni njegovih let mnogo in njegova duša ne bo nasičena z dobrinami in tudi da nima pogreba, pravim, da je prezgodaj rojeni boljši kakor on.

Ha száz gyermeket szül is valaki, és sok esztendeig él, úgy hogy az ő esztendeinek napja sok, de az ő lelke a jóval meg nem elégszik, és nem lesz temetése néki: azt mondom, hogy jobb annál az idétlen gyermek,

4 Kajti vstopa z ničevostjo in odhaja v temi in njegovo ime bo prekrito s temo.

Mert hiábavalóságra jött, setétségben megy el, és setétséggel fedeztetik be neve,

5 Poleg tega ni videl sonca niti ni poznal nobene stvari; ta ima več počitka kakor drugi.

A napot sem látta és nem ismerte; tűrhetőbb ennek állapotja, hogynem amannak.

6 Da, čeprav je bilo rečeno, da živi dvakrat tisoč let, vendar ni videl dobrega; mar ne gredo vsi na en kraj?

Hogyha kétezer esztendőt élt volna is, és a jóval nem élt: avagy nem ugyanazon egy helyre megy-é minden?

7 Vse človekovo delo je za njegova usta, pa vendar apetit ni potešen.

Az embernek minden munkája szájáért van; mindazáltal az ő kívánsága be nem telik.

8 Kajti kaj ima modri več kakor bedak? Kaj ima ubogi, da zna hoditi pred živečimi?

Mert miben különbözik a bölcs a bolondtól, és miben a szegény, a ki az élők előtt járni tud?

9 Boljši je pogled oči kakor tavanje poželenja. Tudi to je ničevost in draženje duha.

Jobb, a mit ember szemmel lát, hogynem a lélek kivánsága; ez is hiábavalóság és a léleknek gyötrelme!

10 To, kar je bilo, je že imenovano in je znano, da je to človek; niti se ne more pričkati s tistim, ki je mogočnejši kakor on.

Valami van, régen ráadatott nevezete, és bizonyos dolog, hogy mi lesz az ember, és nem perlekedhetik azzal, a ki hatalmasb nálánál.

11 Ker je tukaj mnogo stvari, ki povečujejo ničevost, kaj je človek boljši?

Mert van sok beszéd, a mely a hiábavalóságot szaporítja; és mi haszna van az embernek abban?

12 Kajti kdo ve kaj je boljše za človeka v tem življenju, vse dni njegovega praznega življenja, ki jih preživlja kakor senca? Kajti kdo lahko človeku pove kaj bo za njim pod soncem?

Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az ő hiábavaló élete napjainak száma szerint, a melyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek, mi következik ő utána a nap alatt?