Книга пророка Захарии 5

1 И обратихся и возведох очи мои и видех, и се, серп летящь.

Újra fölemeltem szemeimet és láttam, s íme egy repülő tekercs.

2 И рече ко мне: что ты видиши? И рех: аз вижду серп летящь, в долготу лактей двадесять и в широту десяти лактей.

És szólt hozzám: Mit látsz? – Mondtam: Látok egy repülő tekercset, hossza húsz könyöknyi, és szélessége tíz könyöknyi.

3 И рече ко мне: сия клятва исходящая на лице всея земли: зане всяк тать от сего даже до смерти отмщен будет, и всяк кленыйся во лжу от сего до смерти отмстится.

Erre szólt hozzám: Ez az átok, mely kihat az egész ország színére; mert mindenki, aki lop, innen, ahhoz képest, kipusztul és mindenki, aki esküszik, innen, ahhoz képest, kipusztul.

4 И изнесу его, глаголет Господь Вседержитель, и внидет в дом татя и в дом кленущагося именем Моим во лжу, и вселится посреде дому его, и скончает его и древа его и камение его.

Kibocsátottam azt, úgymond az Örökkévaló, a seregek ura, hogy bemenjen a tolvajnak házába, meg annak házába, ki nevemre hazugul esküszik és háljon a háza közepette és enyésztesse el azt, meg fáit és köveit.

5 И изыде Ангел глаголяй во мне и рече ко мне: воззри очима твоима и виждь исходящее сие. И рех:

Ekkor kiment az angyal, ki velem beszélt és szólt hozzám: Emeld csak fel szemeidet és lásd, mi az, ami itt kijön.

6 что есть? И рече: сия мера исходящая. И рече: сия неправда их по всей земли.

Mondtam: Mi az? És mondta: Az éfa az, a mi kijön. És mondta: Ez az ő formájuk az egész országban.

7 И се, талант оловян вземляйся, и се, жена едина седяше посреде меры.

S íme, egy kikkár ólom emelkedik és itt egy asszony ülve az éfában.

8 И рече: сия есть беззаконие. И верже ю в средину меры и вверже камень оловяный во уста ея.

Erre mondta: A gonoszság az! És belé dobta őt az éfába és reádobta az ólomkövet annak szájára.

9 И возведох очи мои и видех, и се, две жены исходящыя, и дух в крилех их, и те имяху крила, яко криле вдодовы: и взяша меру между землею и между небом.

És fölemeltem szemeimet és láttam s íme, két asszony jön ki és szél van a szárnyaikban s olyan szárnyaik vannak, mint a gólya szárnyai; és fölemelték az éfát, föld és ég között.

10 И рех ко Ангелу глаголющему во мне: камо сия относят меру?

És szóltam az angyalhoz, ki velem beszélt: Hová viszik az éfát?

11 И рече ко мне: создати ей храмину в земли Вавилонстей и уготовати, и положат ю тамо на уготование свое.

Szólt hozzám: Házat építeni számára Sineár országában; s elkészíttetik, az pedig ott letétetik az ő helyén.