Псалтирь 63

1 Псалом Давиду, внегда быти ему в пустыни Иудейстей. Боже, Боже мой, к Тебе утренюю: возжада Тебе душа моя, коль множицею Тебе плоть моя, в земли пусте и непроходне и безводне.

Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

2 Тако во святем явихся Тебе, видети силу Твою и славу Твою.

Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

3 Яко лучши милость Твоя паче живот: устне мои похвалите Тя.

Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

4 Тако благословлю Тя в животе моем и о имени Твоем воздежу руце мои.

Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

5 Яко от тука и масти да исполнится душа моя, и устнама радости восхвалят Тя уста моя.

Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

6 Аще поминах Тя на постели моей, на утренних поучахся в Тя:

Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

7 яко был еси помощник мой, и в крове крилу Твоею возрадуюся.

Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

8 Прильпе душа моя по Тебе: мене же прият десница Твоя.

Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

9 Тии же всуе искаша душу мою: внидут в преисподняя земли: (questioned)

Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

10 предадятся в руки оружия, части лисовом будут.

A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

11 Царь же возвеселится о Бозе: похвалится всяк кленыйся Им, яко заградишася уста глаголющих неправедная.

A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.