Псалтирь 47

1 В конец, о сынех Кореовых, псалом. Вси языцы, восплещите руками, воскликните Богу гласом радования:

A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!

2 яко Господь Вышний страшен, Царь велий по всей земли:

Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.

3 покори люди нам и языки под ноги наша:

Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.

4 избра нам достояния свое, доброту Иаковлю, юже возлюби.

Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.

5 Взыде Бог в воскликновении, Господь во гласе трубне.

Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.

6 Пойте Богу нашему, пойте: пойте Цареви нашему, пойте.

Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!

7 Яко Царь всея земли Бог, пойте разумно.

Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.

8 Воцарися Бог над языки: Бог седит на престоле святем Своем.

Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.

9 Князи людстии собрашася с Богом Авраамлим: яко Божии державнии земли зело вознесошася.

Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!